Évfordulók, események
...és ez történt még a mai napon
1885. október 7-én született Niels Bohr
„Az elsők között ismerte fel teljes mélységében az újat, ami a természet kvantumjelenségeiben elénk tárul. 1922 óta az atomok, molekulák és atommagok kvantumelméletének fejlődését alapvető munkákkal segítette, amelyek nélkül a modern kvantumfizika csodálatra méltó építménye nem jöhetett volna létre.”
(forrás: Herneck, F.: Az atomkorszak úttörői. Gondolat, 1969, 250-287.o.)
„A koppenhágai egyetemen szerzett doktori fokozatot 1911-ben, majd Ernest Rutherford mellett dolgozott Manchesterben. 1918-ban visszatért Koppenhágába, az ottani egyetem professzora, majd az újonnan alapított Elméleti Fizikai Intézet igazgatója lett, az intézetet 1962-ig vezette. 1913-ban publikálta az atomszerkezet róla elnevezett modelljét, ebben elsőként alkalmazta az atomelméletben Max Planck kvantum-hipotézisét.
1922-ben elnyerte a fizikai Nobel-díjat az atomszerkezet és az atomok által kibocsátott sugárzás kutatásában elért eredményeiért. Modellje alapján megadta az elemek periódusos rendszerének elméleti magyarázatát. Az 1920-as években megfogalmazta az ún. komplementaritási elvet és a kvantummechanika ún. koppenhágai értelmezését.
A 2. világháború alatt Svédországba, majd onnan az Egyesült Államokba menekült a németek által megszállt Dániából. Az Egyesült Államokban részt vett az atombomba létrehozására irányuló Manhattan projektben. 1945-ben tért vissza Koppenhágába. Ezután az atomenergia békés felhasználásának szorgalmazója lett. Az általa vezetett intézetet halála után Niels Bohr Intézetnek nevezték el. Fivére, Harald Bohr neves matematikus volt. Fia, Aage Bohr is fizikai Nobel-díjat kapott 1975-ben.”
forrás: Bohr, Niels Henrik David (tudosnaptar.kfki.hu)
Bohr „felismerte a Rutherford-féle atommodell hiányosságait, miszerint ha az elektronok tetszőleges pályán mozoghatnának, akkor semmi sem akadályozná meg, hogy folyamatos energiaveszteség közben mind jobban meg ne közelítsék az atommagot, amelybe végül belezuhannának. A Rutherford-féle atom tehát nem lehetne stabil, ezért folyamatos energia-kisugárzást kellene észlelni.
A fény kvantumos természetének felismerése, valamint a hidrogénatom színképének tanulmányozása következtében Bohr új állításokkal egészítette ki az eddigi atomelméletet.
1. Az elektron az atomban nem lehet akárhol, hanem csak meghatározott távolságokban, kör alakú pályákon ún. elektronhéjakon keringhet a mag körül.
2. Az elektron csak meghatározott nagyságú energiát vehet fel, csakis akkorát, hogy azzal egy másik, magasabb energiájú pályára jusson. A gerjesztett állapotú atom energiát sugároz ki, ami után ismét alapállapotba kerül. A kisugárzott energia nagysága azonos a gerjesztés során felvettével. Ebből következik, hogy minden pályához csak egy adott energiaszint tartozhat.”
Kapcsolódó linkek
