Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1851. december 19-én halt meg William Turner

„Meg kell tudnunk különböztetni […] azt, ami a képzeletet szólítja meg, attól, ami csak a szemet.”

„A sötétségtől a fényig – Turner festészete a látvány világának e két véglete között fokozatosan teremtette meg a nyugati művészet történetében talán legszélesebb ívű életművet. Ha összevetjük az egyik legkorábban kiállított mesterművét, az 1794-ből származó, korrektül visszafogott Szent Anzelm-kápolnát az 1840-es években készült A Clyde zuhatagaival, alig akarjuk elhinni, hogy a két kép ugyanannak a kéznek a munkája, annyira különböznek egymástól.

Ez a szembetűnő eltérés könnyen elterelheti figyelmünket a Turner művészetét alapvetően jellemző folyamatosságról, mert a kései festmények káprázatos koloritja, tónusgazdagsága és laza formái azt a hitet kelthetik, hogy a festő francia impresszionistákéval azonos művészi célt tűzött maga elé, sőt egyfajta absztrakt művészetre törekedett. Mindkét nézet teljesen téves.”

Az angol festő egyike volt a legnagyobb és legeredetibb tájképfestőknek. Vele született tehetsége volt a festéshez: mindössze 14 éves volt, mikor a Royal Academy Schools (a legrégebbi brit művészeti iskola) tanulója lett; és alig egy évvel később már kiállították az Akadémián a vízfestményeit. 1791-től Turner rengeteget utazott, közben vázlatokat készített, amelyeket később rézmetszőknek adott el, vagy vízfestménnyé dolgozta ki őket. 1802-ben, 27 évesen a Royal Academy legfiatalabb teljes jogú tagja lett.

 

Dido felépíti Karthágót Dido felépíti Karthágót

Hóvihar: Hannibál és hadserege átkel az Alpokon Hóvihar: Hannibál és hadserege átkel az Alpokon

Tűzvész a Parlamentben Tűzvész a Parlamentben A tinterni apátság A tinterni apátság

 

1802-ben, a rövid békeidőben utazott először a kontinensre: járt Franciaországban, Svájcban is, és legközelebb csak 1817-ben utazott Belgiumba, Hollandiába és a Rajnához; 1819-től pedig rendszeresen járt Itáliában is. Az utazgatásai során látott tájak – a svájci tavak és hegyek, az elbűvölő Velence, a tenger – számtalan ihletet nyújtottak számára. Szokása volt, hogy gyors ceruzavázlatokat készített, amelyek később emlékeztetőként szolgáltak a festmények kompozícióinak elkészítésekor. A történelem, különösen az ókori történelem is éppolyan inspirálóak voltak számára, mint a természet.

Az 1830-as évektől alkotásai egyre inkább szabadok lettek, a részleteket alárendelte a színek és a fények játékának. Festményei gyakran érte kritika – de számos csodálója is volt. Az 1840-es évek közepére Turner ecsetmunkája lélegzetelállítóan szabad volt, néhány festménye már-már absztrakt, az ábrázolt tárgyak körvonalait elnyelték a fények és színek kavalkádja. „Olyan, mintha színes gőzzel festene, oly tünékeny, oly légies” - írta művészetéről a festő John Constable. Turner eredetisége nem csak a színek és a fény kezelésében rejlik – amellyel az impresszionizmus előfutárának is tekinthető – hanem a természet szépségének, erejének, misztériumának különleges ábrázolásában is.

 

A Szajna torkolata, Quille-Beouf A Szajna torkolata, Quille-Beouf Hóvihar: A gőzhajó a sekély parti vízen 
jelzéseket adva hagyja el a kikötőt Hóvihar: A gőzhajó a sekély parti vízen
jelzéseket adva hagyja el a kikötőt
A „Temeraire” hadihajó utolsó útja 
a Temzén napnyugtakor A „Temeraire” hadihajó utolsó útja
a Temzén napnyugtakor
Halászok a tengeren
       Halászok a tengeren

 

„Óriási örökséget hagyott hátra: több mint ötszázötven olajfestményt, mintegy kétezer befejezett vízfestményt és körülbelül tizenkilencezer-hatszáz ceruzarajzot, vízfestmény-tanulmányt és vázlatot (a több mint nyolcszáz nyomat mellett). […] Turner hagyatéka méretét és minőségét tekintve talán nem egyedülálló, az azonban bizonyos, hogy soha senki nem látott bele olyan mélyen az emberi viszonyokba és annak a világnak a viszonyaiba, amelyben élnünk adatott, mint ő.”

(forrás: Shanes, E.: J. M. William Turner. Ventus Libro K., 2005)

 

Meg kell tudnunk különböztetni a nagyobb igazságot a kisebbtől, úgymint a természet nagyobb és szabadabb eszméjét a szűkebbtől és korlátozottabbtól; nevezetesen azt, ami a képzeletet szólítja meg, attól, ami csak a szemet.”

/Joseph Mallord William Turner/

Kapcsolódó linkek