Évfordulók, események

Buda visszafoglalása „...1541. szeptember 2-ával vette kezdetét Magyarország három részre szakadása, s az egyre növekvő területre kiterjedő török uralom és elnyomás Magyarországon, amelynek sorsa majdnem másfél évszázaddal később, 1686. szeptember 2-án pecsételődött meg, immáron visszavonhatatlanul.”

XI. Ince pápa kezdeményezésére létrejött 1684-ben a Szent Liga (Habsburg Birodalom, Lengyelország és Velence szövetsége, amelyhez később csatlakozott Oroszország is), amely a török Európából való kiűzését tűzte ki célul. Ennek pedig egyik legfontosabb állomása a magyar főváros, Buda visszafoglalása volt.

A szövetségesek 60 ezer fős főserege 1686. június közepére érkezett meg az ország fővárosának felmentésére, és közel 14 ezer magyar katonával egészült ki (később további hadtestek is érkeztek). Pestet a török védők június 17-én feladták, és az ostromló sereg a következő nap körülzárta Budát. Július 13-án este hét órakor rohamozták meg először a várat – sikertelenül. Közel másfél hónapnyi csatározások, rohamozások és török kitörések, valamint a többször is „felajánlott” megadási lehetőség visszautasítása után 1686. szeptember 2-án került sor az utolsó, és végül is eredményes támadásra. Egész Európa ünnepelt. 145 év után végre felszabadult a Buda a török uralom alól – de még éveknek kellett eltelnie, hogy ismét viszonylagos nyugalomban élhessenek itt az emberek.

Benczúr Gyula: Budavár visszavétele

Die Einnahme von Buda, 1686

Franz Geffels: Buda ostroma

Buda ostroma Lotharingiai Károly, a szövetséges csapatok egyik vezére így írt a roham kezdetéről:

„(szeptember) 2-án reggel az ellenség egy aknát robbantott fel, talán abban a hitben, hogy a hídon túl, a sarokrondellán levő fedett állásainkat, amelyek még 20 lépésnyire sem voltak tőle, felrobbantja: ez azonban nem sikerült neki, mivel a legcsekélyebb kárt sem okozta nekünk, hanem megkönnyítette az utat a paliszádokhoz; ezekből valamelyest le is sodort, bár előbb már a kurtinán levő résen elhelyezett és szünet nélkül tüzelő ágyúink is ellőtték azokat. Úgyhogy délután három óra után Őfensége megparancsolta a rohamra készen állóknak, akik örömmel várták annak óráját, hogy feljussanak a résre. […]”

(forrás: Lotharingiai Károly hadinaplója Buda visszafoglalásáról. Zrínyi, 1986 és

R. Várkonyi Ágnes: Buda visszavívása, 1686. Móra, 1984)