Évfordulók, események

„Jávorka Sándor századunk első felének Európa-szerte ismert flórakutatója, a Kárpát-medence és a Balkán növényvilágának ritka képességű tudósa. Biztos és egyedülálló fajismeretét szenvedélyes terepjárásai során a természetben tett megfigyelései, gyűjtései és tehetsége alapozták meg. 60 év alatt közel 2200 napot töltött a szabadban, és az ennek során gyűjtött 22 000 lapnyi herbáriumi anyaggyűjtése is egyedülálló teljesítmény. 120 új növényt fedezett fel és írt le, míg az ő nevét 40 virágos és virágtalan taxon őrzi, köztük a legújabban felfedezett kubai Rubiaceae-nemzetiség: a Javrokaea.”

Középiskoláit Selmecbányán, a tudományegyetemet Budapesten végezte. 1906-ban doktorált. Már 1905-ben belépett élete első és egyetlen munkahelyére, a Magyar Nemzeti (később Természettudományi) Múzeum növénytárába. 1919-ben kinevezték a növénytár vezetőjévé, de még az évben leváltották, majd 1934-ben ismét kinevezték, és egészen 1940-ig, nyugdíjba vonulásáig itt dolgozott.

1936-ban az MTA levelező, 1943-tól pedig rendes tagja; 1952-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Számos társadalmi, tudományos és ismeretterjesztő társulat (MTA, TIT, stb.) aktív tagja volt, szerkesztette a Botanikai Közleményeket, a Magyarország Kultúrflórája sorozatot (amelynek egyik megalapítója és írója is volt). „Jelentős számú (220-nál is több) publikációinak zöme a florisztikával, a rendszertannal és a chorológiával foglalkozik, elsősorban a Kárpát-medence, az Alpok és a Balkán (Albánia, Jugoszlávia, Bulgária) területével összefüggésben.” Csapody Vera

Két évtizedes munkássága alapján állította össze az 1400 oldalas Flora Hungaricae-t, mely a hazai flórakutatás mérföldköveként a Kárpát-medence valamennyi magasabb rendű (400-nál is több) fajának kritikai áttekintését adja.” E művében jelennek meg az illusztrátortárs, Csapody Vera rajzai – később pedig közös munkájuk eredményeként születik meg a Kis növényhatározó, az Erdő-mező virágai, a Magyarország gyógynövényei és a kerti dísznövények színes atlasza.

(forrás: Magyarok a természettudomány és technika történetében. OMIKK, 1992, 240-241.o.)