Évfordulók, események

Apollinaire egy gyönyörű lengyel táncosnő és egy olasz gróf törvénytelen gyermekeként látta meg a napvilágot Rómában, ahonnan hét éves korában Franciaországba költözött anyjával. Állampolgársága igen kacifántos volt: lengyel nemzetiségű olasz állampolgárként anyakönyvezték (neve hol lengyelül, hol olaszul került a hivatalos iratokba) – és habár híres francia költő volt, franciának csak az első világháború idején történő bevonulásakor kezdett el számítani.

Eleinte egy francia papi iskolában tanult, majd Párizsban több világi iskolába is járt. Sokat olvasott, és gimnazistaként már verseket is írt – szimbolistának vallotta magát, Baudelaire, Verlaine és Rimbaud voltak a példái. A gimnáziumot érettségizés nélkül befejezte, s eddigre már jelentek meg írásai folyóiratokban. Kávéházakba, fiatal költők, művészek, zenészek kedvelt helyeire kezdett el járni; itt ismerkedett meg Picassóval is, aki „haláláig az egyik legjobb barátja és művészeti vitákban harcostársa volt. A szürrealizmus kifejezés kettejüktől indult világhódító útra.” („Az ember, amikor a járást akarta utánozni, kitalálta a kereket, amely egy csöppet sem hasonlított a lábhoz. Ezzel szürrealizmust teremtett, anélkül, hogy tudott volna róla.)

Szinte nem volt olyan írása, amely meg ne jelent volna valahol. Mégis gyakran volt pénzzavarban (szerette a nőket, és nem vetette meg az alkoholt sem) – amikor kicsit anyagilag megszorult, pornográf regényeket fordított olaszról franciára. 1913-ban jelent meg első verseskötete, a Szeszek, amely közel másfél évtized munkáját tartalmazza, így stílusában igen színes. „Vannak, akik innen számítják a modern költészet azonnal diadalmas indulását.” Költészetét egyaránt fogadták lelkesedéssel és maró gúnnyal. Következő kötete, az Égövek tartalmazzák talán legszebb verseit, a Kalligrammákban pedig képkölteményeit gyűjtötte össze. „Ezt a különös műfajt már az ókori alexandriai költészet is ismerte. Ő újra felfedezte, és szűk körben még divatossá is tette a képpé formált szövegek különösségét.”

1914 decemberétől önkéntesként harcolt az első világháborúban először tüzérként, majd átkerült a gyalogsághoz. Egy csatában megsebesült: 1916 márciusában egy robbanás során szilánkok fúródtak a koponyájába. Megműtötték, de hátralévő életében vaspántot kellett a fején hordania. 1918 májusában feleségül vette Jacqueline Kolbot – de csak alig fél év boldogságot érhetett meg, 1918. november 9-én egy spanyolnátha-járványban halt meg.

forrás: Hegedüs Géza: Világirodalmi arcképcsarnok (Magyar Elektronikus Könyvtár)