Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1879. december elseje: a Csongor és Tünde ősbemutatója

Vörösmarty Mihály eme drámai költeményét színpadra szánta – mégsem érhette meg, hogy ott lássa.

„A 16. századi széphistóriát, Gergei Albert Árgirus királyfiját forrásul használó darabot 1829-1830-ban írta Vörösmarty Kisfaludy Károly Aurórája számára, ám a cenzúra (alig érthető okokból) nem engedte a kinyomtatását Pest-Budán, ezért csak 1831-ben jelent meg könyv alakban Székesfehérváron. Az éjféltő éjfélig, egy kozmikussá tágított napon játszódó, a Tündérhonról való lemondás szükségszerűségével, a földi boldogság kereteinek áthághatatlanságával szembesítő színjáték első előadását” Paulay Ede szcenírozásában 1879-ben tartotta a Nemzeti Színház – Vörösmarty születésnapjának 79. évfordulóján”.

(forrás: Kékesi Kun Árpád (szerk.): Színházi kalauz. Saxum, 2008, 107-111.o.)

Paulay Ede még csak két éve volt a Nemzeti Színház élén, amikor előállt a Csongor és Tünde színpadra vitelének merész ötletével. Döntését így indokolta: „lehetetlen, hogy ma, midőn nyelvünk a társadalom minden részében elfoglalta jogos uralkodását, ne volna meg az érzék ama tömérdek szépség iránt, mely e műből áradoz.” Az ősbemutatót maga Paulay rendezte, a zenéjét Erkel Gyula szerezte. Paulay (Péterfy Jenő szerint) „egy dramatizált népmesét kívánt a költeményből a színpadra teremteni”. Ennek azonban megvoltak a maga korlátai: így az eredi öt felvonásból négy lett, a tizenhárom színből pedig hét.

„Vörösmarty mágiája a kissé feszesre vont kereteken is átcsapott s a fogékonyabbak — kivált Jászai hatalmas Mirigyének jelképi mélységű rút és rontó démoniságában — a mű értelmi mélységére is ráeszmélhettek. Az átlagközönségben pedig széltére hódított Márkus Emília és Nagy Imre szerelmespárjának sugárzó fiatalsága és szép dikciója, Csillag Teréz nemtőkirályának kecsessége, Helvey Laura érdekes Ledérje, Molnárné tűzrőlpattant Ilmája, mindenekfölött pedig a Vízvári tartózkodó humorú, színmagyar Balgája. Hangos taps jutalmazta a közreműködőket s nem feledték a vállalkozás érdemét sem: hálásan hívták a függöny elé Paulayt.”

forrás: Rédey Tivadar: A Nemzeti Színház története (Magyar Elektronikus Könyvtár)