Évfordulók, események

A holló című poéma először a New York Evening Mirror nevű lapban jelent meg, Edgar Allan Poe 10 dollárt kapott a mű megjelenésért.

Egy rejtélyes, beszélő holló látogatását meséli el egy bús szerelmes szobájában, akit a holló állandóan ismételt szavai "Soha már." az őrület határára hajszolnak.

A vers Poe mindmáig legismertebb és legnépszerűbb műve. A verset Babits Mihály, Tóth Árpád és Kosztolányi Dezső is lefordították magyar nyelvre.

Edgar Allan Poe érzékeny, modern költői alkata, esztétikája és életműve, többek közt Baudelaire-re és Mallarméra gyakorolt hatása révén is, világirodalmi jelentőségűvé vált.

Edgar Allan Poe: A holló (részletek) Babits Mihály fordítása	Gustave Doré illusztrációi
S széttárva a rácsos táblát, íme, furcsán verve szárnyát Egy nagy őskort-látott Holló szállt be rajta peckesen. Rám se biccent, meg se hökkent, csak jött, mint egy idecsöppent Úr vagy hölgy: ajtómra röppent s megtelepült odafenn - Ott egy vén Pallas-szobor volt, a madár megült ezen,               Ült, csak ült - és semmisem.
"Jós!" - hörögtem - "választ kérek! jós, madár vagy gonosz lélek! Hiszen egy égbolt borul ránk s egy Urunk van odafenn: Mondd meg, vár-e még e búra messze mennyben édes óra, Vár-e majd a szent Lenóra ölelése odafenn? Kit az angyalok Lenóra néven hívnak odafenn?"               - Szólt a Holló: "Sohasem."
És a szárnya meg se lendül, és csak fent ül, és csak fent ül, Fent ajtóm fölött a Pallas sápadt szobrán, csöndesen. Álmodó rémhez hasonló szemmel ül a szörnyü Holló, Míg a lámpafény elomló árnyát veti rémesen S lelkem e padlómon ringó árnyba fullad csöndesen:               Nem szabadul - sohasem.