Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1921. november 14-én halt meg Goldziher Ignác

A modern, kritikai módszerekkel dolgozó iszlámtörténet megalapítója.

Goldziher Ignác emléktáblája 
Székesfehérváron 
(készítette: Bory Ernő 1923-ban) Goldziher Ignác emléktáblája
Székesfehérváron
(készítette: Bory Ernő 1923-ban)
Goldziher Ignác a Közel-Kelet nemzetközi hírű kutatója, a magyarországi arabisztika és sémi filológia megalapítója volt. Vámbéry Ármin tanítványaként Pesten, majd Berlinben és Lipcsében folytatta tanulmányait. Ezt követően Leydenben és Bécsben arab kéziratokat tanulmányozott, s 1873–1874-ben állami ösztöndíjasként Damaszkuszban, Jeruzsálemben és Kairóban foglalkozott a sémi nyelvekkel és az iszlám vallással.

1881-ben jelent meg Az iszlám. Tanulmányok a mohamedán vallás köréből című munkája, amely terjedelmében a legnagyobb, tartalmában a legrészletesebb magyar nyelvű munka az iszlám keletkezéséről és történetéről. E művével megalapozta a kritikai módszerekkel dolgozó iszlámtörténetet.

"Némi töprengés után a következő kegyet kértem: a pasa vigye keresztül, hogy részt vehessek az Azhar-mecset óráin. Semmi mást nem kérek tőle, csak erre áhítozik a szívem. A pasa előadta, hogy ez milyen nehezen menne. Eddig még sohasem tanult nem mohamedán az Azharon.

Nem tágítottam, és megmagyaráztam, hogy nincs más kérnivalóm, és hogy az iszlámtanulás iránti szeretetemért maguk közül valónak tekinthetnének. „A mufti azonban nem egyezik majd bele, és én nem követelhetem tőle felvételedet.” „Ajánlj be engem a muftinak, és én majd elébe tárom kérésemet.”

Ekkor a miniszter a muftinak szóló ajánlósorokat fogalmazott. Ebben nyomatékkal felkérte, hogy beszéljen velem a mohamedán tudományról, és győződjék meg: méltó vagyok arra, hogy az Azhar-mecset diákjai közé kerüljek. Ezzel a levéllel kezemben, szamárháton (Kairóban mindennap szamarat béreltem) ellovagoltam Abbasszi al-Mahdi mufti palotájához.

A mufti apaja iszlámra tért rabbi volt. Unalmas előszobázás után végre bebocsátottak, miután lábbelimet a fogadóterem ajtaja előtt levetettem. A mufti, egy tucat ulama élén, éppen egy örökösödési ügyet tárgyalt. Nyugodt figyelemmel hallgattam végig a tárgyalást, míg végül magához intett a nagy ember.

Megkérdezett, hogy én vagyok-e az, akit barátja, a miniszter ajánlott. És mi a vallásom? „A nagyfényességű Riyad pasa megajándékozott kegyeivel. Ignác al-Madzsarinak hívnak, ahl alkitab (a könyv népének) fia vagyok, az a hitem, hogy az egyistenhivőkkel együtt fogok feltámadni.”

A mufti azután megkérdezett, hogy megértettem-e valamit a törvénykezésből. Táskámból erre elővettem az örökbefogadási törvényeket bemutató táblázatot, amelyből kikerestem a szóban forgó esetet. Ezután, mellékesen, a mohamedán tanokból kikérdezett. Amennyire csak tőlem tellett, igyekeztem a Koránból és a szunnából idézni. Csodálkozás futott végig a körben ülő ulamák arcán.”

(forrás: Goldziher Ignác: Napló. Magvető Könyvkiadó, Bp. 93-94.o.)

Kapcsolódó linkek