Évfordulók, események

Batsányi János a költészet mellett komoly  szervezője volt a kor irodalmi életének. Baróti Szabó Dávid, Kazinczy Ferenc és Batsányi 1787-ben megalapította az első magyar irodalmi társaságot (Kassai Magyar Társaság).

Országszerte sokan csatlakoztak hozzájuk. Elindították a Magyar Museum (1788–1792) című irodalmi folyóiratot – az első ilyet Magyarországon. Azonban a szerkesztők, különösen a radikális Batsányi és az óvatosabb Kazinczy között rögtön meg is indult a politikai vita: Kazinczynak nem tetszett, hogy az ő írását (a lap beköszöntőjét) Batsányi átszerkesztette és élesebb hangvételűvé tette. A második számtól kezdve külön dolgoztak, azt már Batsányi készítette el. Kazinczy ezután kivált a társaságból, és megalapította saját lapját, az Orpheust. 

1792-ben a Magyar Museumban megjelent A franciaországi változásokra című verséért feljelentették. Nem ítélték el, de ettől kezdve szemmel tartották. Megvádolták a Martinovics-mozgalomban való részvétellel is. 1794. november 11-én letartóztatták. A perben tisztázódott ugyan, hogy a szervezkedésben nem vett részt, mégis egy évi börtönre ítélték a törvényellenes mozgalom feljelentésének elmulasztása, és a saját védőbeszédében is hangoztatott „veszedelmes elvek” miatt.

Előbb a budai, majd a kufsteini börtönbe került. Szabadulása után adta ki saját jegyzeteivel Ányos Pál munkáit (Magyar Minerva I. Bécs, 1798.), és dolgozott Ossian fordításán, melyből azonban csak az Iniszthonai háború jelent meg (Erdélyi Muzéum V. 1816.). Mikor Napóleon császár 1809-ben bevonult Bécsbe, Batsányi a szabadítót remélte benne. A békekötés után kivonuló franciákat követve még ebben az évben Párizsba költözött. Napóleon évi 2000 frankos anyagi támogatást nyújtott neki.

A császár bukása után Batsányi jelentkezett a Párizsba bevonuló osztrákoknál, akik 1815-ben a spielbergi börtönbe vetették, majd 1816-ban a feleségével együtt internálták: szigorú rendőri felügyelet mellett élt a felső-ausztriai Linzben. Hitvesének halála után egyre nehezedőbb magányban élt. 1843-ban, 80 éves korában a Magyar Tudományos Akadémia felvette levelező tagjai közé. Könyvtárát a Nemzeti Múzeumra hagyta. Magyarországon csak két évvel halála után tudták meg, hogy már nem él.