Évfordulók, események

Bernáth Aurél festménye „Ha van költő, aki pályáján átélte és megszenvedte századunk ellentmondásait – Szabó Lőrinc feltétlenül az. És ennek természetesen ellentmondásos következményei vannak. Költői nagyságát, egyedülálló értékeit valóban ennek köszönheti, ugyanakkor ez olyan szélsőségekhez is vezetett, amelyek iránta érzett rokonszenvünket korlátozhatják. Személyében nem a „hőst, szentet, királyt” tisztelhetjük (mint ahogy ő – Babitsról vallva ezt – a hagyomány alakította és szentesítette költőképzetet jellemezte), hanem azt a költőt, aki élete minden esendőségét megvallva-magyarázva hozzásegít, hogy megérthessük kora (és ezáltal korunk) ellentmondások között vergődő emberét.

„Hogy rettenetes, elhiszem, de így igaz” - kezdi egyik legismertebb és legvitatottabb versét, ez egész szemléletmódját jellemezheti. Nem ismert félelmet, ha valamilyen új, még nem tapasztalt, le nem írt jelenséggel találkozott, és nem törődött szavai hatásával, ha úgy érezte, valamilyen igazság nyomába jutott. Van, aki a magánytól, más a kiszolgáltatottságtól, a zsarnokságtól szenved, retteg, őt leginkább az embertelenné váló személyes kapcsolatok rémisztették. Nosztalgiájában az ember társas lényként jelent meg, költészetének legzordabb pillanataiban azonban éppen az emésztő, megalázó, kihasználó, pusztító alá- és fölérendeléseket kellett tudatosítania...