Vissza a nyitóoldalra

Gurics György birkózó

„Büszke vagyok arra, honnan származom, s büszke leszek rá mindig. Arra is, hogy a pályafutásom itt kezdődött el, Pentelén, még amikor a sárgás gödörben fociztunk. Az is nagy élmény volt, amikor beválogattak a pentelei csapatba, de később már Csepelre kerültem, ahol a Ganznál lakatos lettem, s mellette rúgtam a bőrt. Az egyik kollégám hívott el bokszolni, de amikor anyám összeverve meglátott, közölte: vagy választok más sportágat, vagy szedhetem a sátorfámat - így kötöttem ki a bírkózásnál.”

Gurics György 1929. január 27-én született Dunapentelén, itt kezdte elemi iskolai tanulmányait is, majd Adonyban folytatta, ahol a középiskolát végezte el. Fiatalon ismerkedett meg a sporttal és 1943-ban Dunapentelén a falu focicsapatának válogatottja lett és talán ennek köszönhette, hogy felkerült Budapestre. A fővárosban, mint ipari tanuló a Ganz-Mávag-ban kezdte meg inas éveit és ezzel egyidőben kezdte a komoly sportéletet. Kezdetben, mint labdarúgó, röplabdás, ökölvívó és csak mindezek után lett birkózó.

1948-ban kéthetes birkózó edzés után, első versenyén harmadik, majd egy hét múlva második lett. Ettől kezdve a birkózás szerelmese, ami a mai napig megmaradt. A Ganz TE után, 1950-től 1964-ig, aktív pályafutásának befejezéséig a Budapest Honvéd színeiben versenyzett. 1960. november 25-én Sztálinváros Kiegészítő Parancsnokságára került, ahová sok tehetséges sportolót hozott magával a város örömére. Szerepelt három olimpián, 1952-ben Helsinkiben bronzérmet nyert, majd 1956-ban Melbourne-ben ötödik lett kötöttfogásban, a középsúlyban. 1960-ban Rómában mindkét fogásnemben indult. Nyert két világbajnoki ezüstérmet és egy bronzérmet. Kötöttfogásban kilencszeres, szabadfogásban hétszeres magyar bajnoki címet szerzett, ötször volt bajnokcsapat tagja. 1961-ben is már edzőként utazott el Japánba, a jokohamai világbajnokságra. Úgy beszélték rá, hogy induljon el a félnehézsúlyban, amelynek nem lett volna magyar szereplője. Elindult, és aranyat nyert.

Edzősködött a Sztáinvárosi Vasas, illetve a Dunaújvárosi Vasasban. 1961-ben az év sportolójának választották. 1963 áprilisában visszahelyezték Budapestre a Budapesti Honvédhoz, majd 1964-től 1978-ig a Magyar Birkózó Válogatott szövetségi kapitánya és minden idők legeredményesebb válogatott vezetőedzője lett. Ez idő alatt Olimpiákon 5 aranyérmet, 1 ezüstöt és 11 bronzérmet nyertek versenyzői. Világversenyeken tíz világbajnoki és tizenegy Európa-bajnoki címet szereztek. Ezzel a birkózó válogatott legeredményesebb kapitánya lett. A BVSC mestereként még öt évet töltött el a szőnyeg mellett. 1972-ben mesteredzői címet kapott.

 

Felesége Pásztor Erzsébet, az 1965-ben világbajnokságot nyert női kézilabda-válogatott kapusa. Első házasságából született fia, György válogatott kerettag volt. Attila fia is birkózott, de a kézilabdában lett menedzser, Mocsai Lajos edzősége idején a Vasas szakosztály-igazgatójakét tevékenykedett.

 

Gurics György pályafutása csúcsán is mindig fontosnak tartotta megjegyezni nyilatkozataiban, hogy Dunapentelén született, és büszke is volt rá. 2013. szeptember 10-én hunyt el. Életéről, pályafutásáról Mezei István, a Dunaferr SE birkózó-szakosztályának egykori elnöke filmet készített 2014-ben, Dunapentelétől Jokohamáig címmel.

forrás: Magyar Birkózó Szövetség >>, Dunaújváros.hu >>

 

Díjak, kitüntetések:

1961 - Az év sportolója

1972 - Mesteredzői cím

2009 - Dunaújváros Díszpolgára

2009 - Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje, polgári tagozat

2009 - Nemzetközi Birkózó Szövetség (FILA) érdemrendjének aranyfokozata

2009 - Pro Pentele díj

Kapcsolódó linkek: