Bánkövi Gyula zeneszerző
1966. július 22-én született Dunaújvárosban. A művészettel való ismerkedést 6 évesen, édesapja, Bánkövi András vezetésével kezdte, zongorázni tanult. A Móricz Zsigmond Általános Iskolában ének-zene tagozatra járt, ahol énektanárai Székely Istvánné és Gyarmatiné Kőházi Éva voltak. Hatéves korától a város balettintézetét is látogatta, ahol Wünsch Éva a mestere. Tízévesen fagottozni tanult Horváth Béla vezetésével. Tizennégy évesen a Münnich Ferenc Gimnáziumának tanulója, és egyáltalán nem zenei pályára készült - a természethez vonzódott inkább, geológusnak készült. Tizenhét éves, amikor úgy dönt, mégis muzsikus lesz, először dzsesszzongoristának készült, majd egy év elteltével a zeneszerzést választotta.
"Bánkövi Gyula három fontos területen teljesített és teljesít ma is feladatot a magyar zenésztársadalom érdekében: egyrészt alkotó muzsikus, másrészt darabjaival gazdagítja a 20-21. század magyar zeneszerzésének sokszínű palettáját, emellett mint közszolga hitelesen és biztos ízléssel szerkeszti a Bartók Rádió műsorait" - írta köszöntőjében Devich János, a Bartók-Pásztory-díj kuratóriumának tagja.
A zeneszerzés iskoláját Bánkövi Gyula Kocsár Miklósnál, Balassa Sándornál, Pongrácz Zoltánnál, majd a Zeneakadémián Bozay Attilánál járta ki. A laudáció kiemeli, hogy a díjazott meghatározó tanítómestere a természet; a hangzó anyagban, amelyhez a szerző szívesen fordul az elektronika eszközéhez, nyomon követhető a természet állandó változása, a periódikusság, az időtlenség, a mikro- és makrovilág egyidejű jelenléte.
Mindenféle hangszerösszeállítás érdekli: komponál nagyzenekarra, kamarazenekarra, gyermek- és vegyeskarra, fúvós-, ütőegyüttesre éppúgy, mint szóló hangszerekre és elektronikus eszközökkel. Szívesen keveri az elektroakusztika adta különleges lehetőségeket hagyományos hangszerek szokatlan, tipikusan XX. századi játékmódjaival. (Ezüstszárnyú lepkék című kompozíciója, melyet fuvolára, gordonkára és elektronikára írt, 2000-ben a javasolt művek katagóriájába került a Tribune Internationale des Compositeurs seregszemlén.) Az utóbbi években nagy hatással volt rá George Crumb, Peteris Vasks, Arvo Part és Giya Kancheli művészete.
A Bartók rádió zenei szerkesztőjeként (1992 óta dolgozik az intézményben) szenvedélyesen keresi jelen korunk kiemelkedő alkotásait és mutatja be azokat a magyar hallgatóknak. „Gyermek- s kamasz koromban csak remélhettem, hogy megvalósul álmom: a Rádióban dolgozni! S noha alapos és rendszeres zenei nevelést kaptam, a terjedő hullámokon elsősorban mégis a mese- és rádiójátékok varázslatos világa igézett meg. Talán részben ezért is lettem zeneszerző, hogy módom nyíljék e hangkompozíciók még gazdagabb felöltöztetésére. Zeneszerzőként igen sokat köszönhetek a rádiózásban való aktív részvételnek, hiszen - mint kortárszenei szerkesztő - hozzáférhetek a világ bármely pontján megszülető új, jelentős kompozíció hangfelvételéhez, melyet természetesen igyekszem azonnal a magyar hallgatók elé tárni.”
Szenvedélyes amatőr sportoló, tagja a Magyar Szenior Úszók Országos Szövetségének. Felesége Sztankay Klára zongoraművész. Gyermekeik: Bánkövi Julianna (1993), Bánkövi Dorottya (1994), Bánkövi Bence (1996), Bánkövi Orsolya (2000).
Díjak, kitüntetések:
1988 - Főiskolásként a Hidrofónia című elektroakusztikus kompozíciójával elnyeri a "Vízért” zeneszerzőverseny első díját, majd a Magyar Rádió zenei versenyének díját.
2000 - Istvánffy Benedek díj
2003 - Az 50. Tribune Internationale des Compositeurs seregszemlén II. helyezést ér el Accord(ion) concerto-jával.
2004 - Erkel-díj
2005 - a Pannon Filharmonikusok és az NKÖM által meghirdetett kortárs zeneszerzői pályázaton II. díj Távoli ének c. művéért.
2007 - Artisjus-díj: Az év zeneműve (A szél virágai)
2009 - Harmadik Magyar Köztársaság kikiáltásának 20. évfordulójára kiírt zeneszerző verseny díjazottja József Attila A Dunánál c. versének utolsó két versszakára,
2010 - Lajtha-díj
2012 - Bartók-Pásztory díj
Kapcsolódó linkek:
