Tomcsányi Éva nívódíjas balettmester

Tomcsányi Éva 1931. augusztus 23-án született Sátoraljaújhelyen. 6 éves korában már mozdulatművész tanfolyamra járt Csicseri Orosz Gitta mesternő növendékeként. Később Kassán és Debrecenben, majd 1974-től Budapesten folytatta tanulmányait. 1950-ben felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Iskola koreográfusképző Tánc Főtanszakára. Főiskolás éveiben már több ízben táncolt az Erkel Színházban, a Royal-ban és a Zeneművészeti Főiskola színpadán. Nyári gyakorlatainak Sztálinváros volt az egyik helyszíne. 1953 decemberében a Sztálinvárosi Tanács és Kultúrház felkereste a főiskolát, hogy Tomcsányi Éva és Wünsch László a városukba kerüljenek.

A diploma után a Művelődési Minisztérium kinevezésével Sztálinvárosba kerültek, Tomcsányi Éva azért, hogy megalapítsa a Városi Balettiskolát és a felépülő színházban balettmester legyen. Még mint főiskolai hallgató 1954. március 1-jén megalapította a Sztálinvárosi Balettiskolát a Bartók Béla Kultúrház keretein belül. Az iskola 30 fővel indult, majd évről évre fokozatosan emelkedett és elérte a 360 főt. Ebben az évben házasságot kötött Wünsch László koreográfussal. 1955-től társastánc tanfolyamokat vezetett, magatartást és illemtant is tanított, majd évekkel később jazz balett, aerobic tanfolyamokat is tartott. Később néptánc pedagógusi képesítést szerzett és a Vasmű Táncegyüttesével többször szerepelt külföldön: Bulgáriában, Lengyelországban, Csehszlovákiában. Tapasztalatát, sokoldalú felkészültségét Dunaújváros környékén is hasznosította és évtizedeken keresztül vezetett tánciskolákat. (Néhány a sok közül: Adony, Mezőfalva, Nagyvenyim, Rácalmás, Lajoskomárom, Ercsi, Bölcske, Apostag, Paks, Tass, Solt, Százhalombatta…).

1960-ban az Állami Balettintézetben megszerezte második diplomáját és Dunaújváros fennállásának 10. évfordulójára megírta a „Város született” című táncjáték librettóját. Négy évvel később a férjével közösen, táncbemutatókkal egybekötött ismeretterjesztő előadásokat tartott a városban és környékén, Modern tánc, Modern illemtan, Táncművészet stb. címmel. 1965-ben művészi torna, modern gimnasztika edzői képesítést szerzett. Két évvel később – tekintettel a városban a balettművészet iránt mutatkozó érdeklődésre az országban elsőként – megalapította a Balettkedvelők Klubját, (majd a dunaújvárosi mintára az országban több helyen is hasonló klubok indultak). A klubban számos előadást tartott, amelyekben kiemelte az öntevékeny balett-tanulás és a művészi testképzés fontosságát, jelentőségét. Az eseménydús 1967-es évben a klub megalapítása mellett megrendezték Dunaújvárosban az első Országos Balett Konferenciát és a balettiskolák és –tanfolyamok első Országos Fesztiválját. Felnőttek részére indított modern gimnasztikai képzést és a Balettiskolán belül – Carl Orff hatására - „Ritmika” osztály indított. Majd egy újabb fesztivál következett az Első Országos Öntevékeny Balettfesztivál Dunaújvárosban (1970), ahol a táncelőadások, bemutatók mellett helyi fotó-, jelmez- és könyvkiállítást is rendeztek.

Már 1968-ban a Táncművészek Szövetsége nagygyűlésén beszélt az országban megalapítandó Állami Alapfokú Táncművészeti Iskolák fontosságáról, szükségességéről és majdnem tíz évvel később 1977-ben Wünsch Lászlóval együtt megbízást kapott egy kilencéves, speciális tananyag kidolgozására, amely az öntevékeny táncművészeti képzés alapjául szolgálhatott. Ennek alapján – az országban elsőként Dunaújvárosban – elindulhatott az Állami Alapfokú Táncművészeti Iskola. A minisztérium jóváhagyásával, véglegesítésével, a következő év szeptemberében indult az Állami Zene és Táncművészeti Iskola az Állami Zeneiskola keretein belül. 1983-ban az új, modern iskolába - Mező Imre Általános Iskola – Rombauer Gábor olyan balett-termet tervezett, amelyhez figyelembe vette a művész házaspár szakmai tanácsait. Az iskolában Tomcsányi Éva javaslatára a balettiskola kis növendékei egy közös osztályban folytatták tanulmányaikat. 1994-ben megválik a Dunaújvárosi Táncművészeti Iskola Tagozatának vezetésétől, de továbbra is tanított a városban és környékén. Tudását, tapasztalatait, az évek során több külföldi szakmai tanulmányúton gazdagította (Párizs, London, Amszterdam, Drezda, Moszkva, Leningrád, Amerikai Egyesült Államok…). A megszerzett tudást, a kidolgozott tananyagokat a mai napig is bemutatja, tanítja a továbbképzéseken. 2005-ben a Violin Alapfokú Művészetoktatási Intézmény pedagógiai tanácsadója lett. A házaspár közös, Tánclépések című kötetét, ünnepélyes keretek között mutatták be 2010. április 28-án.