Vissza a nyitóoldalra

Kéthelyi Ágnes, dr. fogorvos

„A doktornő életét az embereken való segítés, az általuk érzett empátia kíséri végig. Kisgyermekként, orvos szüleivel az 1950-es években került Dunaújvárosba, az akkori Sztálinvárosba. Egész életútja városunkhoz kötődik.

Általános és középiskolai tanulmányait befejezve Budapestre ment, 1972-ben szerezte orvosi diplomáját a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. 1974-ben szakvizsgát tett „fog- és szájbetegségek” témakörben. Diplomája megszerzésétől folyamatosan, azaz 37 éve dolgozik Dunaújvárosban fogorvosként. 1972-től 1986-ig a kórházban mint közalkalmazott körzeti fogorvosi státust töltött be. 1986-ban szakmai tevékenységéért, tágabb és szűkebb közösségben betöltött szerepe és magatartása miatt Kiváló Munkáért kitüntetést kapott.

Rendkívüli szorgalma népszerű fogorvossá tette. Szívesen keresték és keresik fel a város és környéke betegei, tudván, biztos kezekbe kerülnek.

1996 óta mint egyéni vállalkozó fogorvos végzi tevékenységét, az önkormányzattal áll szerződésben fogászati alapellátási feladatok végzésére. Ettől az időponttól a városi fog- és szájbetegségek szakfelügyelő főorvosa, ő értékeli a városban dolgozó fogorvosok éves munkáját.

Jó humorú, nyitott egyéniségű, mindig érdeklődő és tevékeny emberként aktív részese a közéletnek. A szakmai és társadalmi szervezetek mindig számíthatnak munkájára. Volt már önkormányzati képviselő, és az Orvosi Kamara fogorvos csoportjának vezetője is.

Szakmai tudása, emberi hozzáállása példaértékkel bír kollégái előtt. Munkáját a szó valódi értelmében vett hivatásként végzi.”1

Egy 2009-ben készült interjúban így vélekedett a városról és az önkormányzati képviselőként töltött időszakról:

„- Kisgyermekkora óta itt él. Mit jelent Önnek Dunaújváros?

- Itt nőttem fel, itt voltam rossz gyerek. Ide kötnek a fiatal éveim. Érdekes, amikor ide jöttünk szüleimmel Pécsről, ez a város teljesen más volt. Emlékszem, hogy mondták, itt nincsenek madarak, nincsenek fák, vagyis voltak, de nagyon picik még. Nekem az volt a furcsa, hogy itt minden beton egyenes, nincs domb, hegy, mint Pécsen, de teljesen belesimultam. Persze Pécs szebb, Eger szebb, Veszprém szebb, de én ebben a városban voltam fiatal. Száz szállal kötődöm ide.

- Volt önkormányzati képviselő is…

- Fiatalon nem érdekelt a politika, de abban az időszakban kinyílt az érdeklődési köröm. A kolléganőm mondta, hogy itt a városban is meg fog alakulni a Magyar Demokrata Fórum. Nem volt az párt, egy fórum volt. Elmentünk a Dózsa moziba, mindenki ismerős volt ott, előadásokat tartottak, és oda jártunk. Történtek az események. A férjem ismerőse által kerültem abba a társaságba, megalakult a Patrióta Szövetség. Ennek a szövetségnek lettem a listavezetője, talán azért, mert sokan ismernek mint orvost. A szövetség is elindult a választáson, és egy ember került be, az én lettem. Alólam a szövetség kihalt, én meg ott maradtam 4 évig.

- Miért döntött úgy, hogy befejezi ezt a pályafutását?

- Sok minden miatt. Az egyik: minden két hétben volt közgyűlés, és pénteken kaptuk meg azokat a vastag anyagokat, amelyeket kedden tárgyaltunk. Viszont több időbe telik az anyagokba belelátni, és szakértőket megkérdezni. Mindenben, amiben az ember szavazott, utána kellett volna járni, és olyan lehetőséget kellett volna biztosítani, hogy az ember tudatában legyen, hova szavaz. Ezt a rendszer lehetetlenné tette az első pillanatban.”2

 

Díjak, kitüntetések:

1986 – Kiváló Munkáért kitüntetés

2009 – Dunaújvárosért Díj

2018 - Dunaújváros Egészségügyéért Díj

 

1 forrás: Dunaújvárosért Díj 2009, in.: Helyi Téma, 2009. 10. 28., p. 7.

2 forrás: Dunaújvárosért Díjazottak (2.), in.: Helyi Téma, 2009. 11. 11., p. 9.