Vissza a nyitóoldalra

Hargitai Ildikó író, költő, színész

"1966. január 10-én születtem Budapesten. Írónak, színésznőnek vallom magam, s ezekből is élek, nem mondhatnám, hogy fényesen. A világhír még várat magára, persze én minden nap reménykedve ébredek. Azt mondják, az író megírja a maga olvasóit, hát ezen igyekszem.

Első meséimet a Bogárd és Vidéke c. hetilap közölte, néhány novellámat az Origo, a Dunaújvárosi Hírlap melléklete, az Őrségi Kalendárium. Boszorkányos Varga János c. mesémet Lázár Ervin ajánlotta kiadásra. Gyűjteményes kötetben két drámám jelent meg, a Kilenc szerző színt keres, és a Vágyakozók c. kötetekben. Magánkiadásban olvashatók pajzán meséim, melyeket Berecz András javaslatára magam adtam elő, A likból lett leány címmel. Két éve fejeztem be első - Álomsárkányok című - regényemet, amit az Irodalmi Jelen kiadó adott ki 2010 tavaszán. Jelenleg kiadás alatt van egy új dráma, és a pajzán mesék új rajzokkal, dupla terjedelemben, hivatalos kiadó gondozásában. Folyamatosan dolgozom új regényemen, egy következő drámán, és egy mesekönyvön. A színpadtól sem váltam meg. Idén Budapesten próbálok Radó Gyula rendezővel egy monodrámát. Továbbra is mesélek, iskolákban, fesztiválokon, tűz mellett, kocsmákban.

Érettségi után felvételiztem, de nem sikerült, ami azért nem csoda, mert egyetlen iskola érdekelt, a színművészeti, de ahhoz gyáva voltam. A többi egyetem hidegen hagyott. Tanítottam néhány évig képesítés nélkül, amit nagyon szerettem, de nem volt kedvem egész életemre azt választani. Így aztán nem végeztem egyetemet, és nem szereztem diplomát. A családba fektettem minden energiámat. Öt gyereket szültem huszonhét éves koromra, közben meséket írtam, amik meg is jelentek, újságot szerkesztettem, riporterkedtem, gyógytornász, esztéta, és játszóház-vezetői tanfolyamot végeztem. Foglalkoztam fogyatékkal élőkkel, drogosokkal, börtönlakókkal, elhanyagolt gyerekekkel. Közben írtam. Főleg éjjel. Játszottam a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban nyolc évadot. Színészvizsgát tettem, így hát színész is vagyok, de közben írtam.

Gondolom az ember akkor színész, ha színészként gondolkodik, és akkor író, ha íróként látja maga körül az életet. Számomra ez a kétféle ember az író, és a színész ugyanarról a gyökérről nő. Mesélő mindkettő. El akar mesélni, meg akar mutatni valamit, amit fontosnak érez, amit lát, egyfajta mesélő szemmel a maga teljességében. Bárki bőrébe belebújhat, bárki szemével nézheti bárki világát, de nem szolgája senkinek, csak a történetnek, csak a saját tehetségének."

Első, Álomsárkányok című regényéből: „…bármennyit tudunk, néha mindennél fontosabb az érzésekre hallgatni, mert mindazt elveszíthetjük e nélkül, amit összes tudásunkkal felépítettünk. És arra, hogy néha ki kell zárni az érzelmeket, csak a tudásban bízni, meg arra, hogy valaki itt bent tudja, mikor melyiknek van itt az ideje”.

2010. november

Hargitai Ildikó

 

 

Kapcsolódó linkek: