Kovács Pál, dr. politikus, orvos, polgármester, népjóléti miniszter
1940. július 14-én született Gyón községben, szülei Kovács Gy. Pál és Ujváris Erzsébet voltak. Általános iskolai tanulmányait Kulcson végezte, később a székesfehérvári József Attila Gimnáziumban tanult. 1965-ben szerezte meg orvosi diplomáját a Pécsi Tudományegyetemen.
1966-67 között dolgozott a dunaújvárosi kórházban. 1967-1968 között Adonyban, majd 1968-1985 között Nagyvenyimen dolgozott körzeti orvosként. 1985-től egészen a rendszerváltásig a Dunaújvárosi Városi Tanács egészségügyi osztályának vezető főorvosi tisztét töltötte be. 1987-ben részt vett a WHO (Egészségügyi Világszervezet) társadalmi- orvostani kurzusán, ahol szakorvosi képesítést szerzett. Szakterülete a városi társadalompolitika és egészségügy, valamint a szociális szervezetek fejlesztése volt. A Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének alapító tagja. Részt vett a Szociális Munkások Egyesülete és a Családsegítő Szolgálatok Kamarája tevékenységében.
1963 és 1989 között a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja, 1987-1989 között alapszervezeti titkár. A dunaújvárosi MSZMP-reformszövetség alapító tagja, a városi vezető testület ügyvivője lett, így kapcsolódott be a párton belüli országos reformmozgalomba. 1989 októberében belépett a Magyar Szocialista Pártba, 1991-ben az országos választmány tagjává választották. Az 1990. évi országgyűlési választásokon Fejér megye 3. számú, dunaújvárosi választókerületében a második fordulóban harmadik lett, az MSZP Fejér megyei területi listáján szerzett mandátumot. Az 1990-1994-es ciklusban az Országgyűlés szociális, egészségügyi és családvédelmi állandó bizottságának előbb titkára, 1992. október 13-tól alelnöke, ezen belül a társadalombiztosítási albizottság elnöke volt. Aktív szereplője volt a törvényhozás egészségügyi-szociálpolitikai vitáinak, több esetben kiállt az egészségügyi és szociális ellátásra fordítandó pénzek növelése mellett. Politikai mondanivalójában abból indult ki, hogy átfogó intézkedésekkel kell megállítani a társadalom általános elszegényedését.
Az 1994. évi országgyűlési választásokon ismét Fejér megye 3. számú választókerületében indult, az első fordulóban tizenegy jelölt közül majdnem megszerezte az abszolút többséget (49,71 százalék). A második fordulóban 63,37 százalékos eredményt elérve előzte meg a város szabad demokrata polgármesterét, Almási Zsoltot és a kerület korábbi MDF-es képviselőjét, Illéssy Istvánt. Az MSZP Fejér megyei területi listáját is ő vezette. 1994. július 15-tõl a Horn-kormány népjóléti minisztere volt. Meggyőződéssel képviselte, hogy a társadalompolitika és az egészségügy szoros összefüggésben van egymással. Harcolt az ellen az álláspont ellen, hogy az egészségügyre és szociálpolitikára fordított pénz a gazdasági lehetőségek függvénye. Szemléleti változást szeretett volna elérni, mely szerint az elviselhető életszínvonal és a társadalmi biztonság az alapja a gazdasági felemelkedésnek. A szociálpolitikában az elszegényedés, a munkanélküliség és a középosztály lecsúszásának megakadályozása volt a törekvése. Minisztersége idején elkezdődött az egészségügyi és szociális intézményrendszer halaszthatatlanná vált strukturális átszervezése. Bár tudatában volt annak, hogy a tárcája sem kerülheti el az ország súlyos költségvetési hiányából fakadó elvonásokat, nem tudta elfogadni Bokros Lajos stabilizációs és válságkezelő tervében az egészségügyre és a szociálpolitikára vonatkozó kemény javaslatokat. Távozott a programot elfogadó kormányülésről, s tiltakozásul 1995. március 12-én lemondott hivataláról. Véleménye szerint meg kellett volna tartani az alanyi jogosultságot a családi pótlék és a gyed intézményénél.
1995. május 30-tól az Országgyűlés szociális és egészségügyi állandó bizottságában dolgozik, a bizottságon belül az értelmi fogyatékosokat segítő érdekvédelmi szervezetek támogatását elosztó ideiglenes albizottság tagja. Az MSZP-frakcióban a szociális és egészségügyi munkacsoport tevékenységében vesz részt. Része volt abban, hogy a szocialista frakció mérséklően lépett fel a Bokros-féle törvénycsomag egyes intézkedéseivel szemben. A "hajósi csoport" tagjaként szót emelt többek között a kórházak helyzetének folyamatos romlása, csődközeli helyzete miatt. Az MSZP V. kongresszusának küldöttei 1996. március 30-án a tizenöt tagú új pártelnökség tagjává választották.
1997-98. tavaszáig a Társadalombiztosítási Önkormányzat elnöke volt. Az 1998. évi Országgyűlési választások után a Társadalombiztosítási Önkormányzat megszűnt, így 1998. május elsejétől az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben dolgozott, mint szaktanácsadó, 1998. október 31-éig. Az 1998. évi önkormányzati választásokon Dunaújváros Megyei Jogú Város polgármesterének választották. Dr. Kovács Pál 1999. március 31-ei hatállyal betegsége miatt mondott le a polgármesteri tisztségről. 2000. szeptember elsején hunyt el.
Temetésén így nyilatkozott róla Kovács László, az MSZP volt elnöke: „A belső hangra, a szívére hallgatva döntött mindig. Akkor is, amikor lemondott a miniszteri posztról, mert, mint mondta, nem az egészségügy tönkretételére szerződött.”
forrás: Dunaújváros Megyei Jogú Város honlapja
Búcsú dr. Kovács Páltól, in.: Dunaújvárosi Hírlap, 2000.09.12., p. 1-3.
Díjak, kitüntetések:
2000 – Dunaújvárosért díj (posztumusz)
2005 – Fejér Megye Díszpolgára (posztumusz)
