Vissza a nyitóoldalra

Ősz Ferenc újságíró, író, humorista

"A humor szakértelem, játékosság, bölcsesség, a humorista pedig az az ember, aki mindezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik." - írta Mikes György. Ilyen volt Ősz Ferenc. A Nagypapám.”

Rapi Dóra >>

 

Budapesten született 1930. november 10–én Herbst Ferenc néven. A budapesti tudományegyetem magyar–történelem szakán két évet végzett el. Tisztviselő, majd katona, 1951–54-ben a honvédség lapjainak munkatársa. Egerben a Heves megyei Kultúrház művészeti vezetője, később igazgatója, s a Heves Megyei Népújság munkatársa (1954–56; 1957–59), közben segédmunkás volt a Fővárosi Autóbuszüzemnél (1956). 1959–60-ban tisztviselőként dolgozott a Központi Statisztikai Hivatalban. 1961–ben költözött Dunaújvárosba, ahol szinte ezzel egy időben a Bartók Béla Kultúrotthon művészeti vezetőjeként beállt az Ostor amatőr színjátszó együttesbe. 1964-ig a Dunaújvárosi Hírlap munkatársa, az utána következő négy évben pedig a Pest Megyei Hírlap rovatvezetője, majd 1969–75-ben a Lúdas Matyi belső munkatársa volt. Rádiós és televíziós fellépései révén országos népszerűségre tett szert. Nagyon sokat dolgozott, számtalan kabaréjelenet, humoreszk, vígjáték fűződik a nevéhez, a Rádiókabarénak, Mikroszkóp Színpadnak állandó szerzője volt. Írta és konferálta a Halló, itt Budapest (Kamara Varieté, 1972–73), A hosszú ősz (1973) c. műsort, fellépett a Kicsoda, micsoda badarkochba c. számban (Soós Andrással, Mikroszkóp Színpad, 1973). Budapesten hunyt el 1975. február 5-én.

Magyar Életrajzi lexikon >>

Így vall önmagáról 1962-ben: "Írónak, újságírónak, művésznek lenni azért is jó, mert e hivatásokban egy 32 éves ember még nagyon ifjoncnak számít. Így hát fiatal újságíró vagyok, immárom 10 éve. Az újságíróknak ahhoz a fajtájához tartozom, aki szeretne jó újságíró lenni és ha ezt az almát eléri, nem akarja magát íróvá avatni. Az összes újságírói műfajok közül leginkább a szatírához vonzódom. A humort a főhivatásomnak tekintem, éppen ezért nagyon komolyan veszem. Számomra legnagyobb dicséretnek számít, ha egy ember megállít az utcán és nagyot a hátamra verve megkérdezi, honnan szedem azt a sok marhaságot, amit az újságban leírok. Szakmám miatt sokan haragszanak rám , de ez már - sajnos - a szatíraíró sorsa. A megsértett emberek ádáz haragja egy-egy írásmű hatékonyságának mércéje. Remélem, e szerény kis írásomért is sokan megharagszanak rám. Ha így van: nem dolgoztam hiába."

Pirkadás >>

„Életében kevés jót írtak róla, de ő maga nagyon sok jót írt….mindenütt ahol szerették a kesernyés, intellektuális humort. És hol nem szeretik a humort Magyarországon? Mindenütt szeretik. A humoristát már kevésbé. Ősz Feri is sok ellenséget gyűjtött magának össze, és ez a legbiztosabb jele annak, hogy iszonyúan tehetséges volt. Tehetséges és kíméletlen, amint a nagy tálentumok általában. Kíméletlen volt önmagához is, ez jogosította fel, hogy másokat is pellengére állítson, hogy másokkal is őszinte legyen. Mindig humoristának mondta magát, de kitűnő riporter volt. Olyan újságíró, aki minden feladatot magas színvonalon tudott megoldani – ha akart. Tanítani kellene – ha lehetne ezt tanítani - , hogyan lett Dunaújvárosban is már néhány hetes itt-tartózkodás után „az Ősz”, hogyan lopta be magát néhány perces bizonytalankodás után a tv-nézők szívébe. A klasszikus újságíró típushoz tartozott , akkor is, amikor e típus létjogosultságát kétségbe vonták. Egyszerűen oda kellett figyelni arra, amit ír, mond, vagy csinál. Véleményt kellett róla alkotni, nem lehetett elmenni mellette szó nélkül. Magát égető, másokat fellobbantani tudó ember volt.”

Miskolczi Miklós: Ősz >>

Kapcsolódó linkek: