Könyvtárosok ajánlják

„A halál a mi társunk, mert ő az, aki életünknek valódi értelmet ad. De hogy lássuk halálunk igazi arcát, meg kell ismernünk előtte az összes vágyat és rémületet, amelyet nevének puszta említése képes felébreszteni bármely élőlényben.” A középiskola befejezése óta, minden évben találkozik a társaság. Osztálytársak voltak a 80-as években, a Vlagyimir Viszockij KISZ csapat. Ezért hívják Viszockij-emléktúrának az összejöveteleiket. Ez a hétvége már a huszonnyolcadik alkalom. Idén a Zempléni hegység eldugott, térerő nélküli völgyében, egy szuperül felszerelt vadászházban van a szállásuk. Az utoljára érkezők halálfélelemben teszik meg az utolsó 500 métert. Október van és szakad az eső, mintha dézsából öntenék, a sziklás-agyagos talaj teljesen felázik. Még szárazon is komoly teljesítmény a meredek lejtőn megközelíteni a...

„- Egy pillanat! - Még egyszer végigfutja a sorokat. Halál időpontja: 1872. május 24. Két Hónapja. Sarah két hónapja meghalt. De miért? És hogyan? És ki küldte a levelet? Aztán rájön, és a felismeréstől meghűl a vér az ereiben. Valaki azt akarta, hogy tudja. Ez a papírdarab tulajdonképpen vád. Fenyegetés. Hangos és félelmetes. Mintha arcon ütötték volna. Sőt, nem is vád, hanem ítélet ez, egy ismeretlen szemtanú ítélete. A te hibád, hogy Sarah meghalt.” A regény két idősíkon játszódik. Az egyik idősík Anglia, Goswell, 1868. Sarah Telford alig tizennyolc, húga Lucy pedig tíz éves, amikor árván maradnak. Teljesen nincstelenek, nehéz sorban élnek. Egyetlen rokonuk van, édesanyjuk húga, Edith Hatley, aki Kendálban él. Édesanyjuk halálos ágyán megkéri Saraht, hogy vegye fel a kapcsolatot húgával és költözzenek hozzá. A nehézségek...

„Remény és hit. Lehet, hogy ennél többet hiába is vár az ember. És talán ennyi elég is.”   Terlu Perna csak magányos volt. Az Alyssiumi Nagy Könyvtár könyvtárosaként arra vágyott, hogy segítsen a varázslóknak megtalálni a megfelelő könyveket a varázsláshoz. Ehelyett egy második emeleti raktárba került, ahol hetente talán egy emberrel találkozott futólag. Ezért hát elmondott egy varázsigét, amellyel tudatra keltett egy póknövényt, Cazt. Caz, aki most már beszélt és járt, teljesen ártalmatlan volt, de Terlu bűnt követett el! Egy könyvtáros nem használhatott mágiát, sőt, a Félhold-szigetek Birodalmában más sem, csak a varázslók. Terlut elítélték és, hogy példát statuáljanak, szoborrá változtatták. Nem ölték meg: mindent látott és hallott maga körül, de nem tudott beszélni és mozogni. Szobrát kiállították a Nagy Könyvtár...

„Hibákról beszélünk. Egyesek szerint Drakula a legfélelmetesebb karakter, ami Romániáról eszünkbe jut. Ha megtudják az igazat, vajon kisérteni fogja őket? Drakula kitalált személy, nincs valós kapcsolata Románia történetével. De volt egyszer egy vérszomjas szörny. Ő is egy romániai kastélyban élt. Huszonnégy évig, a tornyában. Drakula egy-egy áldozatot választott ki magának, ez a másik szörny azonban úgy döntött, hogy gonosz lesz, és kegyetlen… Mindenkihez. Megtagadta az emberektől az ételt, az elektromos áramot, az igazságot, a szabadságot. Románia polgárai nem háborogtak. Tűrtek. De megszenvedték a zsarnokság borzalmait. Azt kérded, hányan? Huszonhárommillió ember.”     Az írónő egy nagyon nehéz témájú történetet tár az olvasók elé. Románia, 1989, a rendszerváltás előtti időszakot mutatja be. Egy nagyon...

„Már csak harminc centire van tőle. Úgy tűnik, mintha az állat összehúzná magát, és a színe halványabbra változott. Vajon van a polipoknak foga? – Kis barátom… – mondja halkan. – Most megfoglak, és letekerem rólad a zsinórt. – Kicsit keresgél, és megnézi, pontosan melyik vezeték is okozta a bajt. Könnyen el is éri. A polip szeme minden mozdulatát követi. – Nem bántalak, drágám. A polip az egyik szabad csápjával koppant a padlón, mint amikor egy macska csapkod a farkával. Ahogy kihúzza a vezetéket a konnektorból, a polip hátrébb csúszik. Tova is összerezzen. Arra számít, hogy az állat a fal mentén az ajtó felé fog kúszni, abba az irányba, amerre menekülni próbált. Ám ehelyett a polip közelebb araszol hozzá. Az egyik csápját Tova felé csúsztatja, olyan, mint egy sárgásbarna kígyó. Egy pillanat múlva a karjára...