Könyvtárosok ajánlják

Négyen indulnak egy ismeretlen világba, hogy visszaszerezzék a fényt. Évezredekkel ezelőtt Ehnaton fáraó udvari alkimistáival egy medált készíttetett, amely képes volt befolyásolni a bolygók mozgását. Napjainkban a medált a Szindikátus tagjai őrzik és minden hónapban vándorol, új helyre, új emberhez, hogy ne kerülhessen rossz kezekbe. Egy napon mégis eltűnik. A medált Jauns találja meg, aki nem tud annak természetfeletti hatalmáról, így azt húgának, Yeninek ajándékozza. Nem is sejti, hogy mekkora bajba sodorja ezzel a lányt, és a Földet is.   A medált ugyanis a Szindikátuson kívül más is keresi. Zuen a Kriccs világ egyik hadvezére, küldetésbe kapta, hogy vegye el az emberektől a Fényt, így a Földre érkezik, egy titkos átjárón át, hogy megkaparintsa a medált, elvegye a Fényt, és visszatérjen saját világába. Küldetése sikerrel...

"Festett, pedig belső világa már régebben elkallódott." „Három évvel ezelőtt Verenát elütötte egy teherautó; látta közeledni, mégis lelépett a járdáról... Egyszer megkérdezte tőle valaki:”Véget akartál vetni az életednek?” Így felelt: „Nem depresszió volt az, hanem eufória.” (Verena) „Christina régi könyveket árult az ócskapiacon. Titkos, elkeseredett harcot vívott a lakásért, amelyben együtt lakott a kábítóssal, mert a beteg egyszer azt mondta, hogy:"A sínylődő szereti, ha tisztaság van körülötte."...Gyakran nem értette, hogy mit mond a barátja, mert összes foga kihullott. Ilyenkor arra gondolt, hogy: „Vannak emberek, akiknek fehér botot nyomnak a kezükbe, és kilökik őket a sötétségbe."” (Tisztaság kell a senyvedőnek) „Festett, pedig belső világa már régebben elkallódott.” „ki kellett lépnie álmaiból. De hová?...

"De hát ki mondja, hogy Oferrel is meg fog történni, ami Adammal történt?"   1967-ben egy izraeli kórházban ismerjük meg a fiatal Orát, Ilant, Avramot. Ekkor fonódik össze sorsuk örökre. Legközelebb már 2000-ben érett felnőttként találkozunk velük újra. Ora kisebbik fia, Ofer leszerelését várja. „Néhány napja vette észre rajta a változást, amikor Ofer már nem aludt át napi tizennyolc órát, katonás beszédébe már kevéske civilség is vegyült, napról napra szelídebb kifejezéseket használt, s még mozgása is, ahogy jött-ment a házban, arra utalt, hogy szemlátomást sértetlenül vészelte át a háromévi pocsék katonáskodást. – Visszakapom a fiamat – jelentette Ora óvatosan a hűtőszekrények, a mosogatógépnek, a számítógép-egérnek meg a virágoknak, amikor a vázába tette őket. Adammal, aki három éve szerelt le, Ora pontosan...

„Egy napon az egész világ ilyen lesz, kiégett, halálra sebzett”   Gemma, a Rómában élő szerkesztőnő egy nap telefonhívást kap: bosnyák költő barátja, Gojko arra kéri, hogy utazzon Szarajevóba egy fotókiállítás megnyitójára. Az asszony fiával kel útra. Az utazás alatt felelevenednek az emlékek: az 1984-es téli olimpia idején járt a városban először, ott ismerkedett meg a zavaros múltú, szertelen, végtelenül sebezhető fiatal fotóssal, Diegoval. Mindent elsöprő szerelem ébredt közöttük. Olaszországba visszatérve próbálják folytatni korábbi életüket, de rájönnek, hogy nem élhetnek egymás nélkül. A házasságkötés után Gemma mielőbb gyermeket szeretne, minden gondolatát ez a vágy tölti ki. Egy orvosi vizsgálat alkalmával kiderül, hogy a nőnek soha nem lehet gyereke. Az örökbefogadás szóba sem jöhet, mert Gemma...

"A festészet volt számomra az egyetlen biztos menedék, az igazság tere." „Mindenki kötelessége a legjobbat kihozni abból, ami neki adatott, mert az élet értelme éppen az élet. Létezni, mindennek ellenére.” Frida Kahlo, a mexikói festőnő halálos ágyán emlékszik vissza gyötrelmes, érzelmekben, szenvedélyekben gazdag életére, amelyet végigkísér a betegség és fájdalom. Gyermekbénulás, baleset, súlyos gerincsérülés, 32 műtét, többszöri vetélés, amputáció. Gerincsérülése sokáig ágyhoz köti, ekkor kezd festeni, hogy elmeneküljön az unalom és a fájdalom elől. Élete végéig tartó szenvedélyes kapcsolat fűzi férjéhez, Diego Riverához, aki megismerkedésükkor már ismert festőművész. „...olyan volt ez a szerelem, mint rokkantnak a segédeszköz, a bot vagy a fűző, ami élni segít.” Az ő biztatására választja a festést...