Bauer Barbara: A messziről jött fiú

„Megfogadta, hogy soha nem fog azért lemondani az álmairól, hogy később, másnak jobb legyen. És soha nem fogja megbánni a tetteit. Mindennek ott és akkor van oka, ami folytatása az előző gondolatnak, és forrása a következőnek.”

Sándor az 1950-es évek közepén 13 éves fiú Etyeken. Nagy segítsége bába édesanyjának, Teréznek, akit sokszor bánt, hogy fiának nincs rendes gyermekkora. A fiú gondolkodásában, tetteiben felnőttként viselkedik, gondját viseli két húgának is. Rendkívül éles eszével kitűnik a többi közül, az iskolát hanyagolja egyéb teendői miatt, mégis okos gyerek. Tanárai is felfigyelnek rá, édesanyját figyelmeztetik is, hogy nem jó a sorból kilógni, nem azokat az időket élik.

Teréznek sincs könnyű élete. Székely családból származott, a két világháború között előbb szülőföldjét kellett elhagynia, majd miután kisfia megszületett, a férjét elveszítette, ismét mennie kellett.

Teréz édesanyja, Katalin egyszer már megélte mindezt, és a történelem ismétli önmagát. Katalin lányfejjel szült, de megbékélt sorsával. Szerető férjre talált István személyében, aki elfogadta őt és sajátjaként szerette a kislányát. Boldogságukat a háború árnyékolja be, székelyekként a politika fenyegetően hat rájuk.

„Megértettem, hogy nem azért érkezett, hogy nekem vagy neked éljen, hogy legyen kinek meséljek, hogy legyen kit megtanítsak szőni, szeretni, gyűlölni. Jött, és el is ment. Így döntött, hogy miért, azt csak ő tudja. Nem hiába érkezünk. És az nem attól függ, hogy milyen hosszan élünk, mit teszünk, vagy mit mulasztunk el.”

Bauer Barbara ismét a székelyek világába kalauzolja az olvasót. Gyönyörű családregény hazaszeretetről, a család összetartozásáról, szerelemről. A sokszor reménytelennek tűnő helyzetek is értelmet nyernek, a veszteségeken, bánaton, szenvedésen túl mindig van egy nemes cél, amit kitartással, küzdelemmel el lehet érni.

az ajánlást készítette: Garbaczné Rapcsák Rita