Bodor Adám: Verhovina madarai

„...a madár érzékeny teremtés. Ha megérzi maga körül a bántó szándékot, ...fogja magát és elrepül, ilyen a természete. Ez történt. Elmentek. A szajkótól a pintyekig, a rozsda farkúakig az összes, az öreg varjakat kivéve.”

Bodor Ádám legújabb, harmadik regényének helyszíne nem teljesen ismeretlen számunkra, földrajzilag ugyan nem tudnánk pontosan meghatározni, de Sinistra körzethez és Bogdanski Dolinához hasonlóan Verhovina is peremvidék, ha létezne, ott lenne valahol Kelet-Európa peremén. A regény nemcsak térben játszódik a végeken, de időben is - „változatok végnapokra” - tájékoztat az alcím. Meseszerű történetek töredékeiből épül fel a regény sűrű szövete, Verhovina mitologikus, pusztulás felé tartó, nyomasztóan abszurd világa.

Verhovinán furán működnek a dolgok: a menetrendet eltörölték, ritkán járnak erre vonatok, s ha jönnek is, nem tudni mikor…A telep levegője fojtó, termálvizek nehéz szaga ül a táj felett. Erdei némák, madarai elmentek. „A szajkótól a pintyekig, a rozsda farkúakig az összes, az öreg varjakat kivéve.”

„Akkoriban egy nyár elején ismeretlenek járták a berket, és mielőtt bárki kérdőre vonhatta volna őket, karókkal, vízi fecskendőkkel leverték a fészkeket. Üzentek a madaraknak, aztán, mint akik elvégezték, amit rájuk bíztak, eltűntek.

A madarak, úgy látszik megértették, hogy az, ami következik, már nem az ő világuk, és elköltöztek. Valószínűleg örökre.”

A madarak eltűnése után - megérezve az idegenek megjelenése nyomán fellépő fenyegetést - kezdenek eltűnni az itt lakó emberek is…

Amikor a telep vezetőjét, Anatol Korkodus brigadérost letartóztatják és kivégzik, az események felgyorsulnak. Mindennapos vendég lesz a telepen Nyikita. Verhovinán így nevezik a halált. Ahol feltűnik az N betű, ott bizonyosan meghal valaki. Rejtélyes balesetek, öngyilkosság, bizarr gyilkosságok történnek. Aki még életben van, az elmenekül. A telep szinte teljesen elnéptelenedik. Anatol Korkodus egykori segédje, a regény narrátora, Adam (!), a krónikás azonban marad, hogy túlélje a „bánatos napokat”, „kivárja (és leírja) a történet végét”  s talán azért is, hogy maradjon valaki a végnapok után, aki belekezd majd egy új történetbe, ha Verhovina madarai egyszer mégis visszatérnek...

az ajánlást készítette: Tóth Éva

 

 

Kapcsolódó linkek: