Gabriel Russ: Ha tudtam volna…

„-Így van, aranyom. Van egy örök érvényű szabály. Az emberek jönnek és mennek az életünkben, de nem mindenki azért jött, hogy maradjon is. Van, aki azért jön, hogy felnyissa a szemünket, és van, aki azért, hogy megtapasztaljunk valamit, ami negatív előjelű. Ők azok, akik az életünk során elárulnak minket, vagy hátba támadtak, de ne gyűlölje őket sem, mert legalább annyit adtak hozzánk, mint akik a jó ügyért voltak itt. Megtanítottak minket, hogy felismerjük a ránk leselkedő veszélyt, és lehetőséget adtak, hogy többé ne kövessük el ugyanazt a hibát. Ugyanakkor vannak, akik azért jönnek, hogy megtanuljunk szeretni és tisztelni. Rámutatnak arra, hogy a világban nem csak gyilkosok és gonosztevők élnek, hanem igaz lelkek is, akik angyalként vigyáznak ránk. Sajnos az elengedést is meg kell tanulnunk, mert erőszakkal senkit sem lehet marasztalni.”

A regény főhőse a kilencvenéves Sebestyén Gyuri bácsi, aki felesége halála után a mátrai Esthajnalcsillag Idősek Otthonba vonul, egy csendes nyugodt kis helyre, ahol Gyuri bácsi nagyon szeret lenni. A kertben van egy kovácsoltvas pad, ez Gyuri bácsi kedvenc helye. Ide vonul el és emlékeibe mélyed. Egy napon Halmi Edit, fiatal és kedves nővér, leül mellé és elkezd vele beszélgetni. Megegyeznek, hogy amit mesél, arról Edit hangfelvételt készít, majd regényt ír és kiadja. Gyuri bácsi kérése, hogy: „A könyv címe Ha tudtam volna... legyen. Ebben benne van minden, ami mi voltunk.”

Edit bátorságot merít és ő is elmeséli féltve őrzött, fájdalmas titkait. Különös barátság alakul ki kettejük között.

Gyuri bácsi belopja magát az olvasó szívébe. Hatalmas életbölcsességekre tanít. Rámutat arra, hogy mi az igazi értékrend, milyen meglátni a rosszban is a jót, a lehetetlenben a lehetségest, a csúfban a szépet, a halálban az életet. Megtanulni elengedni, megtanulni feldolgozni a gyászt. Rájönni mi miért történik, okkal vagy ok nélkül. Előre haladott kora ellenére, az átélt nehézségek ellenére pozitív erő és életkedv sugárzik belőle. Ő az, aki Editkének is erőt és hitet ad a jövőjét illetően.

Megható, szívbemarkoló történet a megpróbáltatásokról, az igaz szerelemről, hűségről, szeretetről, hitről, barátságról, megszakadt kapcsolatokról. Gyuri bácsi igazi példakép lehet mindannyiunk életében.

Nagyon megérintett ez a regény. Gyuri bácsi a maga egyszerűségével, élettapasztalatával hozzásegíthet ahhoz, hogy próbáljuk meg más szemmel nézni a világot. Próbáljunk meg örülni és hálásnak lenni azért, amink van. Minden nap egy csoda, amit megélhetünk. Negatív életszemléletünket helyettesítsük pozitív gondolkodásmóddal, lássuk a dolgok szép oldalát, próbáljuk meg a magunk módján mindenből a legjobbat kihozni.

„Valaki azt mondta nekem egyszer, hogy azért nem hisz Istenben, mert nem gondoskodik rólunk. Hagyja, hogy szörnyűségek történjenek. Háborúk, gyilkosságok. Én meg visszakérdeztem. Nem gondoskodik rólunk? Hiszen kaptunk szeretetet, szerelmet, napsütést, egy csodálatos bolygót, amin élhetünk. Kaptunk zenét, érzelmeket. Könnyet és nevetést. Kaptunk örömöt és gondokat, amik tanítanak bennünket. Kaptunk értelmet és gondolkodást. Fejlődést és reményt. Kaptunk szép tájakat... könyveket, és még naphosszat sorolhatnám, hogy mi mindent kaptunk, hogy boldogok lehessünk. De a kezünkbe adta? Nem. Nem adta, hiszen az ősembernek semmije sem volt. Képzelje csak el, ha az ősembernek odarakott volna egy Mercedes gépkocsit. Mit kezdett volna vele? Nem, ő eszközt adott, hogy meg- és feltaláljunk dolgokat. Egy fejlődőképes agyat és találékonyságot. Nem gyártotta le helyettünk. Ezért nem értem, hogy az emberek miért várják, hogy az ölükbe dobjon egy sportkocsit. Ő pusztán megmutatja, hogy mit kell érte tenned. Ha nem fogadod meg? Akkor csak magadat hibáztathatod.”

az ajánlást készítette: Szabó Csilla Ildikó