Kate Hewitt: Bécs angyala
„A nő nem vett részt egyetlen tárgyaláson sem. Nem bírta volna elviselni, hogy látnia kelljen Illinget vagy a többieket, képtelen lett volna végighallgatni a hazugságaikat, miközben őszinte meggyőződéssel magyarázzák a megmagyarázhatatlant; a szörnyű, gyilkos tetteiket.
Amúgy sem volt életük. Nem lehetett volna meggyógyítani őket, nem volt a bajukra semmilyen orvosság. Dolgozni sem tudtak volna soha, ahogy élvezni sem az életet. Én nagyon komolyan vettem a felelősségemet! Amikor valaki a halálnak ezt a módját felvetette...Áldás volt, efelől semmi kétségem”
Az írónő egy nehéz témájú regényt tár az olvasók elé. A saját bevallása szerint is rendkívül megterhelő volt számára megírni ezt a történetet, ami valós eseményeken alapszik. Emléket állít hétszáznyolcvankilenc áldozatnak, gyerekeknek akik az Am Spiegelgrund klinikán vesztették életüket.
Hannah Stern ápolónő a Heim Hochland egészségügyi központban, ahol a Lebensborn-program keretén belül bábaként dolgozik. A program az árja németek születésszámának javítása érdekében működött. Megdöbbenve tapasztalta, hogy mi zajlik az épület falain belül. Jelentést kellett írni azokról a gyerekekről, akik nem egészségesen születtek. Négy éve szolgált a Heim Hochlandban. 1940 októberében táviratot kap Berlinből, féltestvérétől Georgtól, hogy amint lehet látogassa meg. Nem volt szoros kapcsolat köztük, mivel Hannah törvénytelen gyermek volt.
Georg Strasser Hannah tudtára adja, hogy elintézte áthelyezését mint ápolónő a bécsi Am Spiegelgrund klinikára azzal a kéréssel és feladattal, hogy fiát, Willit kell ápolni. Mint kiderül, Willi fogyatékkal élő, tizenegy éves fiú, agyi bénulásban szenved. Biztosította Hannah-t, hogy újabb kezelések érdekében küldi oda Willit. Megérkezve a klinikára, döbbenten tapasztalja az ottani körülményeket. Sötét titkokra derít fényt, gyerekek tűnnek el, halálba küldik őket. Egyetlen ápolónőben, Margareth-ben tud megbízni. Együtt próbálnak terveket szőni a gyerekek megmentéséért. Mindent elkövetnek, félelmet nem ismerve, saját életüket kockáztatva igyekeznek minél több gyereket megmenteni.
Nagyon megrázó, szívbemarkoló történet, hihetetlen, hogy ilyen dolgok egyáltalán megtörténtek, hogy léteztek ilyen kegyetlen, szívtelen ápolónők, orvosok, akik képesek voltak ártatlan gyerekeket halálba küldeni.
„- Bűnös!
A szó diadalmasan visszhangzott a bíróság épülete előtt, és a fáradt tömeg halk morajlással fogadta a hírt. Margarethe felfogta a szavak értelmét, és megszorította a fiú kezét. Bűnös...bűnös...bűnös!
Az ítéletet mintha a távolból hallotta volna: Illinget kivégzik, Katcschenka, a kegyetlen, gyilkos nővér nyolc évet kapott, dr. Türk tízet. Ilyen hosszú várakozás után a hír nem úgy érintette, ahogy számított rá. Elégedettséget várt, de csak szomorúságot érzett. Bánat volt benne és gyász. Most már mindenki számára világos, hogy hétszáznyolcvankilenc gyermeket gyilkoltak meg az Am Spiegelgrundban, és további ezrek haltak éhen, szenvedtek el bántalmazást.”
„Összesen 789 gyermeket gyilkoltak meg csak az Am Spiegelgrund klinikán, és több ezren haltak meg gondatlan kezelés vagy éheztetés következtében. A Harmadik Birodalom náci eutanáziaprogramja több mint kétszázötvenezer felnőtt és gyermek életét követelte.”
az ajánlást készítette: Szabó Csilla Ildikó
