Kate Thompson: A remény könyvtára
„A jelen lévő sajtómunkások nevettek. Nem tudták, ki ez a sziporkázó szőke nő, de azt igen, hogy ebből nagyon jó cikk lesz. Ruby megnyugodott. Most már élvezte a dolgot.
- A barátnőm, Clara megértette, hogy a könyvek a változás és a menekülés ígéretét hordozzák. Elrepítik az embert ebből a szörnyű háborúból olyan világokba, amelyek felkereséséről nem is álmodhat.- Öklével a tenyerébe csapott.- Kölcsönöz, pecsétel, elolvas, visszahoz. Bah! Körbejárta a világot, anélkül hogy kitette volna a lábát Bethnal Greenből. Milyen átkozottul ügyes dolog ez, ugye?”
„A történelmet nem csak dátumok és csataterek, vezérek és uralkodók alkotják. Ott vannak a hétköznapi emberek, akik élni próbálnak a könyörtelen időkben is. És eközben valahogy mindig sikerül belekapaszkodniuk a reménybe. Ez a végső igazság”
A regényt egy kedves olvasónk ajánlotta, mikor visszahozta a könyvet, azt mondta: „Ezt minden könyvtárosnak el kell olvasnia, kötelező!”
A könyv alapja igaz történet. A regény a Bethnal Green-i könyvtár II. világháború alatti megdöbbentő történetén alapul. A könyvtár 1922-ben nyitja meg kapuit, majd 1940 szeptemberében bombatalálat éri. Az akkori könyvtárvezető, George V. Vale és helyettese, Stanley Snaith megterveznek egy úttörő közösségi kísérletet, amely a háború ideje alatt átalakítja a londoniak életét. A háború kitörésekor a Bethnal Green földalatti állomása félkész megálló volt a központi vonalon. Huszonhárom méterre a föld alatt, Bethnal Green a legbiztonságosabb óvóhelyek közé tartozott. Ötezer ember elszállásolására szolgált. Volt benne kávézó, orvosi részleg, óvoda, háromszáz férőhelyes színház és többek közt egy könyvtár is.
A két főszereplő, Clara Button gyerekkönyvtáros és barátnője, Ruby Munroe működtetik a kis földalatti könyvtárat. Az elkeseredett emberek, akiknek mindenük odaveszett, a könyvtárban találnak megnyugvásra. A földalatti könyvtár sok árva gyerek, bántalmazott nő és háború sújtotta ember számára válik menedékhellyé. Clara és Ruby olvasóklubot működtet, esténként meseolvasást tartanak, olvasni tanítják a gyerekeket. Reményt jelentenek a gyerekek számára, miközben az ő életük is romokban hever.
Kate Thompson könyve nem csak az olvasás szeretetéről szól, hanem a barátság erejéről, összetartozásról, reményről, szerelemről.
„Szívmelengető történet arról, hogy a legnehezebb időkben milyen megtartó ereje van a barátságnak és az írott szónak.” írja a regényről Janet Skeslien Charles, A párizsi könyvtár szerzője.
Ajánlom olvasásra mindenkinek - olvasónak, könyvtárosnak egyaránt. Külön köszönet az írónő gyönyörű szavaiért, amelyekkel kiáll és hitet tesz a könyvtárak és a könyvtárosok mellett. Beszél a könyvtárak fontosságáról a mai világban. Beszél arról, hogy mennyire fontos szerepet játszanak a könyvek az emberek életében.
„Egy könyvtár az egyetlen hely, ahová járhat az ember - bölcsőtől a sírig -, ami ingyenes, biztonságos, demokratikus, és ahol senki nem próbál az emberre rásózni valamit. Egy fillértől sem kell megválnunk, ha körbe akarjuk utazni a világot. A könyvtár a közösség szíve, amely értékes forrásokat kínál a rászorulóknak. Olyan hely, ahová csak úgy beülhetünk, álmodozhatunk és elmenekülhetünk- könyvekkel. És mi értékesebb ennél? Úgyhogy éljenek a könyvtári dolgozók! Szükségünk van rátok.”
„Sok szeretet meg egy olvasójegy, csak ennyi kell az embernek”
Claire Harris, nyugdíjas gyermekkönyvtáros
az ajánlást készítette: Szabó Csilla Ildikó
