Paj Csa: A macskám utál engem

„Őfelsége kövér és nagyképű, Bubu Baba buta és falánk –, ahogy neked és nekem is megvannak a magunk hibái. De épp ezek tesznek minket egyedivé és megismételhetetlenné. A tökéletességgel szemben én inkább a tökéletlenséget választom, mert a létezés célja szerintem nem a tökéletesség, hanem az egyediség.”

„Néha megpuszilom, holott tudom, hogy az előbb még a fenekét nyalogatta! És még csak nem is bánom… Mia baj velem?”

Paj Csa

Paj Csa, a neves, kínai képregényművész saját állattartással kapcsolatos élményeit meséli el a kötetben (és folytatásaiban). Hogyan fogadott örökbe egy cicát (Őfelsége), majd egy kutyust (Bubu Baba). Mennyit ügyetlenkedett, mire megtanulta hogyan gondoskodjon róluk. Vicces (és néha undorító), rövid történetekkel mutatja be mindennapjait az állatokkal.

„...Tetszett benne, hogy Paj Csa tud nevetni magán. Simán kigúnyolja magát, de inkább azt éreztem, hogy velünk nevet a vele történteken. Ez egy olyan tulajdonság, amit nagyon becsülök egy emberben. Bennem nincs meg, és élhetőbbnek tűnik kívülről annak az élete, aki erre képes.

Szerettem benne, mennyi bölcsességet fogalmaz meg. Akár a macskán keresztül, akár saját szövegében. Sok benne a frappáns mondat. A pozitív üzenet. Mellette humoros is, tehát jó a kombináció. ...” (BBetti86 – moly.hu)

az ajánlást készítette: Fábián Krisztina