Yalom: Amikor Nietzsche sírt

"Breuer doktor magabiztossága odavolt, már nem érezte, hogy ura volna a helyzetnek. "

Josef Breuer számára megadatott minden, amit egy ember kívánhat magának. Szerető család várja otthon, biztos anyagi háttérrel rendelkezik. Elismert orvos a 19. századi Bécsben: kora hírességeit tudhatja páciensei között, s tudományos felfedezésének köszönhetően nevét örökké megőrzi az orvostudomány.

Esténként azonban álmatlanság gyötri. Napközben szorítást érez a mellkasában. Úgy érzi, hogy elhidegült feleségétől, s halála pillanatáig belátható az élete. Csak egyik páciensénél érzi engedni a szorítást, a gyönyörű szép Berthánál. Őt azonban felesége nyomására más orvoshoz tanácsolja, s képzeletében ennek a lánynak a képéhez menekül. A kapuzárási pánikkal küzdő orvos élete váratlan fordulatot vesz, amikor egy - szintén gyönyörű - nő kérésének engedve elvállalja a depresszióval küzdő filozófus, Friedrich Nietzsche kezelését.

Nem is sejti, hogy eközben „személyi filozófusa” az ő életszemléletét is gyökerestül megváltoztatja. A doktor és a filozófus valós történelmi személyek, akik azonban a valóságban sohasem találkoztak. A szerző viszont olyan ügyesen keveri a valós történelmi tényeket az írói fantáziával, hogy egy percig se kételkedünk az olvasottakon. Az akkoriban még csak gyerekcipőben járó „beszélgetős kúrák”, a pszichoterápiák során feltárják a szerelem, a barátság és a lét rejtett rétegeit.

„-Emlékszi-e szerdáról a gránitba vésendő mondatomra: „Légy azzá, aki vagy”? Ma hozzátenném a második, ugyancsak gránitba vésendő mondatomat: „Ami nem öl meg, az megerősít.” Ezért mondom megint csak: a betegségem áldás.

Breuer doktor magabiztossága odavolt, már nem érezte, hogy ura volna a helyzetnek. Intellektuális szédülés fogta el, ahogy Nietzsche megint mindent a feje tetejére állított. A fehér az fekete, a jó az rossz. A szörnyű migrénje áldás. A doktor kicsúszni érezte a konzultációt a keze közül. Megpróbálta visszaszerezni az irányítást."

az ajánlást készítette: Molnár Csaba