Donna Tartt: A titkos történet

„Egy ilyen eksztázis után fakónak tűnnek a lét köznapi határai.”

A hampdeni egyetemen működik egy különleges csoport, melynek tagjai élesen elkülönülnek a környezetüktől: „a cigarettázók és a sötéten kifinomultak hordájában úgy bukkantak fel itt-ott, mint egy allegória alakjai vagy egy elfeledett kerti ünnepség régen halott résztvevői.” Mindössze négy fiú és egy lány alkotja: ők azok a kivételesek, akiket a klasszika-filológia szak egyetlen tanára, a fanatikus Julian érdemesnek talált arra, hogy az ógörög nyelv rejtelmeibe, az ókori görögök kultúrájába beavassa. „Ez a nyelv a cselekvés megszállottja, a cselekvésből sokasodó cselekvés látványának öröméé, a cselekvésé, mely kérlelhetetlenül menetel előre, és még több cselekvésé, mely mindkét oldalról sorba rendeződik, hogy hátul takaros lépésre váltson, az ok és okozat hosszú, egyenes sorában, az elkerülhetetlen, az egyetlen lehetséges cél felé haladva.”

A főszereplő, Richard Papen érdeklődve figyeli a csoport tagjait, s lélekben erős vonzódást érez irántuk. Ő maga is tanult korábban ógörögöt: tudja, hogy csak ők ismerik az „ókori görögök ragyogó és rettenetes tisztaságát”. Az a szerencse éri, hogy Julian hajlandó befogadni. Ám a csoport tagjai egyre titokzatosabban viselkednek. Társai ugyanis úgy döntöttek, hogy az elméletet kipróbálják a gyakorlatban is. Julian szerint ugyanis a legfélelmetesebb és a legszebb dolog is az olyan lelkek számára, mint a görögök vagy mi magunk, az önuralom teljes elvesztése: „lerázni egy pillanatra a lét láncait, darabokra zúzni halandó énünk esetlegességét”.

A kíváncsi diákok a mámor és az öntudatlanság állapotában olyat tesznek, mellyel átlépik az erkölcsi törvényeket. Az események olyan láncolatát indítják el, melyben kicsúszik a kezük közül az irányítás: a lelkiismeret-furdalás, a bizalmatlanság és a titkolózás légkörében pedig nehezen lehet szétválasztani a bűnöst és az áldozatot.

„- Te honnan tudod, hogy Dionüszosz kicsoda? – kérdezte Henry kissé élesen. – Mit gondolsz, mit láttunk? Egy rajzot? Festményt egy váza oldaláról?

- Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy valóban láttad…

- Mi van akkor, ha még sohasem láttad a tengert? Mi van akkor, ha csak egy gyermekrajzot láttál róla… kék zsírkréta, fodros hullámok? Ismerni fogod az igazi tengert, ha csak a képet láttad? Fel tudod ismerni a valóságos dolgot, még ha láttad is a képét? Nem tudod, hogyan fest Dionüszosz. Itt Istenről van szó.”

az ajánlást készítette: Molnár Csaba