Jessie Burton: A babaház úrnője

„Mindazt, amit látsz, játéknak veszed”

1686 októberében a 18 éves Petronella Oortman kopogtat újdonsült férje, a dúsgazdag Johannes Brandt házának ajtaján az amszterdami Herengrachton. Egy észak-holland kisvárosból, Assendelftből érkezett, ahol ő és Johannes egy hónappal korábban ütötték nyélbe a frigyet, mindkettőjük számára jövedelmező üzletként, szerelem nélkül. Szívélyes fogadtatás helyett sógornőjével, Marinnal találja szemben magát, aki valójában a házat vezeti, és nagyon jól kiismeri magát az üzleti életben is.

Petronella hamar ráébred, hogy ez a házasság nem szokványos: férje üzleti ügyeire hivatkozva feltűnő módon kerüli a társaságát. A frigy még hónapokkal később is elhálatlan marad, Nella egyre növekvő csalódottságát pedig Johannes különös eljegyzési ajándéka is táplálja. Férje egy babaházzal ajándékozza meg, ám ő úgy érzi, „ez a kabinet nem más, mint a tehetetlenségének, a fogságba esett asszonyi mivoltának az emlékműve.”

Felveszi a kapcsolatot egy miniatűr-készítővel, akit azzal bíz meg, hogy elkészítse a babaház berendezését. A mester azonban nem csak a megrendelt tárgyakat küldi el, hanem nem várt csomagok sokasága érkezik, és Nellán minden apró tárgy és titokzatos üzenet után egyre nagyobb nyugtalanság lesz úrrá. A miniatürista ajándékai újabb és újabb Brandt-titokhoz viszik közelebb, ő pedig képtelen eldönteni, hogy újdonsült ismerőse fenyegetést jelent-e életére, vagy kéretlen próféciákkal szolgál.

„Nella a félhomályban felemeli a kezét, megnézi a jegygyűrűjét és a körme sápadt rózsaszín kagylóit. Jóllehet Assendelftben csak egyetlen főtér volt, ám az ott üldögélő emberek legalább odafigyeltek rá. Itt nem más, mint pusztán egy bábu, egy üres edény, amelybe mások beletölthetik a beszédüket. Ráadásul nem is egy férfihoz ment feleségül, hanem egy egész világhoz. Ezüstművesekhez, a sógornőjéhez, furcsa ismerősökhöz, egy házhoz, amelyben elveszettnek érzi magát, és egy kisebbhez, amely megrémít. Látszólag annyi mindent kínálnak fel neki, ő azonban úgy érzi, hogy közben valamit elvesznek tőle.”

Jessie Burton a női sors és a szabadságvágy örök témáit járja körül, miközben regényének lapjain megelevenednek a tizenhetedik század végi Amszterdam hétköznapjai. Bár a regény nem életrajzi regény, Petronella Oortman valóban létezett. Kabinetje ma is megtekinthető az amszterdami Rijksmuseumban.

Az írónő első regénye ez a kötet, amely máris hangos népszerűségre tett szert: eddig 31 nyelvre fordították le, Anglia legnagyobb könyvesbolthálózata pedig az elmúlt év könyvévé választotta.

az ajánlást készítette: Faragóné Veres Csilla