Kálnay Adél: Régi képek

"... Anna nem akarta a képet, egyáltalán nem akart semmi emléket erről a három napról."

Kálnay Adél új kötetének utolsó elbeszélésében a kislány kép helyett egy padról lepattant kődarabot visz magával, mert "érezte rajta a kert szagát". Bár Anna elzárkozik a képtől, az ő történetének, akár csak a kötetben található többinek is, egy fénykép az eredője.

Kálnay Adél kötetében a történetek egyik képről a másikra hajolva mesélnek életekről, sorsokról és gondolatokról. Vajon milyen élete volt az Érkezés című elbeszélés hősnőjének, Kürthy Mariskának? Az ő fényképéről, épp úgy, ahogy a következőkről szűkszavú, korrekt leírást kap az olvasó: "A képen fiatal nő ül a széken, s komolyan néz előre. Szigorú szeme körül barna árnyék, mézszín szőkének képzelhető haját szoros konytba fogta, mosoly még szája szögletében sem bujkál. Ölében csipkés főkötős kislányt tart". A történet aztán elindul, és a képen látott nő alakja szinte kézzelfoghatóvá válik, és a finoman szőtt elbeszélésből mindent megtudhatunk Kürthy Mariskáról. Amit meg nem tudunk meg, azt megsejthetjük, elképzelhetjük, csak úgy, ahogy egy lassan elhomályosuló fényképen merengve megpróbáljuk kitalálni a teljes alakot.

Kálnay Adél könyve nem igazán regény és nem igazán elbeszéléskötet. Hősei újra és újra felbukkanak, néha csak egy-egy villanásra. Így követhetjük nyomon az életek alakulását valahol Felvidéken az első világháború előtti időktől az ötvenes évek közepéig. Kálnay Adél halk, visszafogott hangon mesél szerelemről és családról, szülő-gyermek kapcsolatról, születésről és halálról. Ebben a világban épp úgy ott van az öröm, a békesség, a nyugalom, mint  a kegyetlenség, a kirekesztés a "falu bolondja" vagy a zsidó szatócs történetében.

Ezek a történetek, sorsok hétköznapi emberekhez tartoznak, akikről jó olvasni. Kálnay Adél betűből szőtt képei elbűvölik és kíváncsivá teszik az olvasót, aki újabb és újabb fényképet szeretne kézbevenni a hozzátartozó történettel együtt.

az ajánlást készítette: Katona Zsuzsa