Kőrösi Zoltán: Szívlekvár
„Az ember a legalkalmazkodóbb állat.”
Ötödik Magyar Sándorka az osztályban a legkisebb gyerek. Hirtelen növekedésnek indul, de az orvosnál kiderül, hogy makkegészséges csupán a szíve sokkal nagyobb, mint egy gyereké, ezért a teste megpróbál helyet adni a nagyra nőtt szívnek.
Nagyapja, harmadik Magyar Sándor kézbe veszi unokája kezelését, meséléssel gyógyítja a fiút. Karácsonyig hol reggelente csönget be, hol délután, az iskolaidő végével érkezik, hol meg lefekvéskor ugrik fel. Egyenesen Sándorkához siet, és néhány napi mesélés után máris az első dolga, hogy az ajtóhoz állítja a fiút, egy vonalzót illeszt a feje búbjára, bejelöli az ajtófélfán az aktuális magasságát, és mellé írja az aznapi dátumot.
Nagyapa meséi a Magyar család alternatív történetei. Az egyik történetben második Magyar Sándor két alkalommal visszatér a munkaszolgálatból, míg végül aknamentésítés közben veszti életét az oroszországi harctéren. Más történetben második Magyar Sándor banktisztviselő, aki Dániába menekül családjával, de az út során meghal. Harmadik Magyar Sándor anyjával visszatér a háború utáni Magyarországra. A történetek között van olyan, ahol harmadik Magyar Sándor állami gondozásba kerül. Kitelepítésről szóló történetben az Őrségből Hortobágyra kerül a család. A kitelepítés végeztével Budapesten próbálnak új életet kezdeni. Végül az utolsó történetben a család a bánságból indult, ahol a dédapa disznókupeckedéssel alapozta meg a család vagyonát.
„...nem a személyek keresik meg a hozzájuk való történeteket, hanem mindig a történetek választják ki a nekik megfelelő hősöket. Ami azt is jelenti, hogy sok-sok történet van, keringenek és leskelődnek körülöttünk, ám csak kevés hőst lelehetnek fel.”
A nagyapa meséi közé ékelődik be az orosz Luda családjának története. Luda apja bojárok rendjéből származott, dédapja felesége balti német Schilling báróné volt. Luda anyja mérnök lett ugyan, de paraszti származású volt. Matematikus apját letartóztatták és börtönbe vetették, a tudása miatt megkegyelmeztek neki, a rendszert kellett szolgálnia. Átélték a háborút, de az életük továbbra sem alakult könnyen. Ludának négy férje volt. Két igaz szerelem jutott neki: Leonard, akit kislány kora óta szeretett, aki végigkísérte az életét, mindaddig, amíg a negyedik férjével Tiborral nem találkozott Budapesten.
„... egy boldog nő élete a férfiakban van megírva, a boldogtalan férfié pedig a nőkben.”
„... mindig azon az ajtón kopogtatunk, ami nem nekünk akar kinyílni, mindig az előtt az ajtó előtt ácsorgunk, amihez elfelejtettük a bekívánkozó szavakat.”
„Nincs egyetlen emlék, mint ahogyan nincsen egyetlen igazság sem, emlékek és igazságok vannak, összekuszálódva és kibogozhatatlanul, egymás mellett, vagy akár egymást nem is ismerve, úgy futnak ezek az utak, mint repedések a szikladarabon, ha lecsap rá a kőtörő kalapács.
De ki tudhatná megmondani időnek előtte, melyik repedés választja majd el a kőtől a követ?”
„Úgyis mindig csak a jelenvaló idő van, nem a múltból törekszünk a jövő felé, nem a jövőből süppedünk az elmúlóba, csak az van, amit a mostani pillant ad.
Ha valaki a világ állapotát akarja felmérni, csak a megfelelő vonalzó és a szükséges idő kell hozzá, ha az elszánás megvan.”
az ajánlást készítette: Rozmán Zsuzsanna
