Sherwin B. Nuland: Fertőző gyógyítók: A gyermekágyi láz és Semmelweis különös története
Nuland orvoslástörténeti könyvének első oldalain, mintha csak egy lányregényt olvasnánk. 1847-ben egy szép, szőke kitagadott polgárlány érkezik a bécsi Allgemeine Krankenhaus szülészetének bejáratához. Már túl van az első nehézségeken, bizakodva néz a szülés elé, várja gyermeke megszületését. A történet azonban tragikus véget ér. A kisbaba világra jövetele után az édesanya egyike lesz azoknak a szülő nőknek, akik gyermekágyi láz következtében halnak meg.
A könyvből megtudhatjuk, hogy a jelenség már régen ismert volt az orvosok előtt, de az okokat és a megelőzés módját nem tudták egyértelműen meghatározni. Sokáig tartotta magát az az álláspont, hogy a betegség járvány. Néhányan már korán síkra szálltak a fertőtlenítés fontossága mellett.
Semmelweis Ignác megfigyelései alapján arra jött rá, hogy a gyermekágyi láz nem járvány és a terjedéséért elsősorban maguk az orvosok és az ápolószemélyzet a felelősek. Tapasztalatai szerint az orvosok, ő maga is, sokszor egyenesen a boncteremből érkeznek a szülőágyakhoz és fertőtlenítés hiányában ők maguk fertőzik meg az édesanyákat.
Semmelweis igazságának érvényesülését nemcsak a konzervatív, tekintélyüket féltő orvosok elutasítása késleltette. Mint azt a könyvből megtudhatjuk magának Semmelweisnek kíméletlenül kritikus, türelmetlen hozzáállása, majd későbbi betegsége is jelentős akadálya volt a változtatások mielőbbi teljes körű bevezetésének, késleltetve a gyermekágyi láz legyőzését.
Ma már "az anyák megmentőjeként" emlékezünk a magyar orvosra, akinek életéről, küzdelmeiről és hibáiról sok mindent megtudhatunk az olvasmányos, informatív kötetből.
Kapcsolódó linkek:
