Toót-Holló Tamás: Garabonciások könyve és szerelme
Irodalmi tanulmányok egy magyar őshagyományról
Toót-Holló Tamás garabonciások könyvéről és szerelméről szóló tanulmánykötetében a magyar néphagyomány – sötét köpenyében a falu szélén fel-felbukkanó; sűrű erdőt járó; sárkánylován a tejutat ostromló; felhőt oszlató / vihart támasztó - különös csavargójáról mesél. A filológus pontosságával gyűjti össze mindazt a tudást, ami ránk maradt; ami róluk a mondákból, mesékből, népdalainkból egyáltalán tudható. Irodalomtörténészként Ipolyi Arnold Magyar Mitológiája, a Mátyás-mondakör idevágó fejezetei, az alkimistaként számon tartott Hatvani István debreceni tudósprofesszor alakja köré szőtt mondakör felidézése után Toót Holló Tamás számba veszi, elemzi a modern magyar irodalom garabonciáshagyományt idéző műveit: Krúdy Gyula Amerre a csillag jár című regénytöredékét, Weöres Sándor Bolond Istók-ját, Nagy László Karikáznak az ördögök című versét, s a kötet végén (- részben a személyes érintettség okán -) felemlítődik a szerző saját szépirodalmi nagyvállalkozása, a sok száz oldalas, 'posztmodern' Kőmisztérium-trilógia is.
...hogy a hagyomány úgy őrződjék meg, hogy felelevenedjen, sőt: épüljön tovább...
...hogy - az „örök visszatérés” szellemében - a garabonciás néha rejtve rejtekezzen ugyan, de aztán mindig visszatérjen...s vele együtt a bűvös „fekete könyv”...lapjain varázsigék...
„Felmegyünk.
Lemegyünk.
Elhagyjuk az embert, de nem hagyjuk el a világot.
Elhagyjuk a világot, de nem hagyjuk el az embert.
Elhagyjuk az embert is, a világot is.
Nem hagyjuk el sem az embert, sem a világot.
De bármerre és bárhogyan járunk is, örökké visszatérünk.”
az ajánlást készítette: Tóth Éva
Kapcsolódó linkek:
