Törőcsik Mari: Bérczes László beszélgetőkönyve

„Mi most a szeretetről beszélgetünk. Arról, ami nélkül semmi értelme az életnek. Egyszer feltettek nekem egy hülye kérdést: mit adnék a gyerekeimnek útravalóul. Nem tudtam válaszolni. De az egyik hajnalon felriadtam egy mondatra, a válaszra: tudni kell szeretni.„

Bérczes László könyve életinterjú. Beszélgetés Törőcsik Mari szüleiről, testvéreiről, gyermekeiről, szerelmeiről, férjeiről és az örök társról, Maár Gyuláról, akivel egyszer majd a Fekete-tengerben fognak találkozni....

Beszélgetnek, sört pattintanak, és örülnek, hogy süt a nap. Törőcsik Mari fesztelenül mesél, és mindketten tudják, mi is tudjuk, hogy az emlékezet néha botlik, szalajt. Nem is az itt a lényeg, hogy napra pontosan mi történhet ennek a rendkívüli művésznek az életében, hanem – ahogy Bérczes László mondja, „azt keressük, ki az ember, akit Törőcsik Marinak hívnak.”

A hosszú és érdekfeszítő beszélgetés folyamban ugyanúgy benne van a pélyi kislány ártatlan és naiv derűje, mint az élettől elköszönő, bölcs asszony fanyar humora.

„Megkérdezték (Maár Gyulától), mit érzett, amikor felhívták, hogy Törőcsik Mari klinikai halott.Erre a kérdésre nincs emberi válasz, nincsenek arra szavak, amit ilyenkor átél az ember. De egyet tudtam: neki vissza kell jönnie, mert nekem kell előbb elmennem. Mariban annyi erő van, hogy ő képes túlélni engem. De ha ő nincs, nekem végem. Nem azért, mert öngyilkos lennék. De én Mari nélkül lépni sem tudok. Mi egyek vagyunk, csak benne több az erő.„

az ajánlást készítette: Farkas Petra