Évfordulók, események

„Utyesenovics (Marinuzzi) György pálos szerzetesnek, ismertebb nevén Fráter Györgynek ... elévülhetetlen szerepe volt abban, hogy János király, majd fia országa nem semmisült meg. Sőt: bár eredetileg sem Szulejmán szultán, sem Ferdinánd, de még György barát sem akart keleten új országot teremteni, végül mégis mindannyian alapvető szerepet játszottak abban, hogy Szapolyai királysága az oszmánok vazallus államává fejlődött.”

A királyság pénzügyeinek rendbetétele és az uralkodói hatalom megerősítése érdekében hozott kemény intézkedései komoly ellenszenvet ébresztettek (…) Ügyes politikusként felismerte, hogy a szultáni hadak távollétében megteheti a kezdő lépéseket a Habsburgokkal való kiegyezés és Magyarország uralmuk alatt történő egyesítése felé. (…) viszont tudatában volt annak, minden meggondolatlan lépéssel az oszmánoknak szolgáltatja ki országát. Ezzel magyarázható, hogy a következő másfél évtizedben gyakran már követhetetlen diplomáciai fortélysorozattal igyekezett megvalósítani országegyesítő törekvéseit.”

1541-ben a török elfoglalta Budát, és Habsburg Ferdinánd megindult a vár visszafoglalására. Fráter György is szerepet akart vállalni a dolgoban, így megkötötték 1541. december 29-én a gyalui szerződést: a szepességi birtokokért cserébe Ferdinánd megkapja János Zsigmond országrészét és a nála lévő Szent Koronát.

Amikor azonban látszott, a császári csapatoknak nincs elég erejük a város visszafoglalására, Fráter érvénytelenítette az egyezményt, és „János Zsigmondot mint választott magyar királyt uralkodónak ismerte el”. Fráter egyszerre próbált Ferdinándnál és a török szultánnál is szövetséget keresni, s ez a „diplomáciai kettős játéka” nem tarthatott örökké.

(forrás: Pálffy Gáza: A tizenhatodik század története. Pannonica, 2000, 90-96.o.)

1551. december 17-én éjjel Ferdinánd katonái meggyilkolták a barátot az alvinci kastélyában.

"Ferrari egy levelet adott át a kardinálnak, amit az felbontott, s elkezdett olvasni. A titkár ruhaujjából markába csúsztatá a gyilkot. De nem volt bátorsága a rémtettet végrehajtani: visszahúzódott. Ámde az ajtóban állt Pallavicini, az visszalökte, s az ajtót behúzta előtte.

Ekkor Ferrari odaszökött a kardinálhoz, s tőrével a nyakába döfött.

– Mi ez? – kiálta föl Fráter György, visszafordulva. A gyilkos még egyszer a nyakába szúrt.

De a hatalmas, erős férfi egy ökölcsapással leteríté a nyomorultat, s kicsavarta kezéből a gyilkot. Ekkor berohant a mellékszobában rejtőző többi orgyilkos, köztük Pallavicini, s karddöfésekkel, pisztolylövésekkel leteríték a kardinált, aki „Jézus Mária!” kiáltással rogyott össze, s kiadta lelkét.

A kiáltására elősiető apródját, Vas Ferencet is hét sebbel átszúrva leteríték, s halottképpen otthagyták az ura mellett.

Azután levágták a kardinálnak azt a fülét, melyről híres volt, hogy születése óta szőrös, s hőstettük tanújeléül elküldték Ferdinándnak. Azzal otthagyták a halottat. A kincsein megosztoztak. Az alvinci várkastélyból mindenki elfutott.

A sebeiből felocsúdó apród a gyilkosok eltávozta után felvánszorgott, s a faluba menekült: ott ápolták a jobbágyok rejtegetve, míg magához tért.

A nagy ember pedig ott feküdt a tornác márványán hetven napig temetetlen. Senki sem kérdezősködött utána. Csak amidőn a felépült apródja hírt vitt a gyulafehérvári barátoknak ura haláláról, azok mentek érte, s eltemették a kolostorukban. Sírkövén ez epitáfiummal: „Omnibus moriendum est.” (Mindenkinek meg kell halni.)

A francia közmondás így szól: „C’est plus qu’un crime; c’est une faute!” (Ez több mint bűn, ez hiba!)

A bűnért fölmentést adott a pápa a gyilkosoknak; de a hibát megbosszulta a nemezis. Fráter Györgyöt elveszítve, elveszté Ferdinánd Erdélyt."

Jókai Mór: Fráter György (Magyar Elektronikus Könyvtár)