Évfordulók, események

„Utyesenovics (Marinuzzi) György pálos szerzetesnek, ismertebb nevén Fráter Györgynek ... elévülhetetlen szerepe volt abban, hogy János király, majd fia országa nem semmisült meg. Sőt: bár eredetileg sem Szulejmán szultán, sem Ferdinánd, de még György barát sem akart keleten új országot teremteni, végül mégis mindannyian alapvető szerepet játszottak abban, hogy Szapolyai királysága az oszmánok vazallus államává fejlődött.”

A királyság pénzügyeinek rendbetétele és az uralkodói hatalom megerősítése érdekében hozott kemény intézkedései komoly ellenszenvet ébresztettek (…) Ügyes politikusként felismerte, hogy a szultáni hadak távollétében megteheti a kezdő lépéseket a Habsburgokkal való kiegyezés és Magyarország uralmuk alatt történő egyesítése felé. (…) viszont tudatában volt annak, minden meggondolatlan lépéssel az oszmánoknak szolgáltatja ki országát. Ezzel magyarázható, hogy a következő másfél évtizedben gyakran már követhetetlen diplomáciai fortélysorozattal igyekezett megvalósítani országegyesítő törekvéseit.”

1541-ben a török elfoglalta Budát, és Habsburg Ferdinánd megindult a vár visszafoglalására. Fráter György is szerepet akart vállalni a dolgoban, így megkötötték 1541. december 29-én a gyalui szerződést: a szepességi birtokokért cserébe Ferdinánd megkapja János Zsigmond országrészét és a nála lévő Szent Koronát.

Amikor azonban látszott, a császári csapatoknak nincs elég erejük a város visszafoglalására, Fráter érvénytelenítette az egyezményt, és „János Zsigmondot mint választott magyar királyt uralkodónak ismerte el”. Fráter egyszerre próbált Ferdinándnál és a török szultánnál is szövetséget keresni, s ez a „diplomáciai kettős játéka” nem tarthatott örökké.

(forrás: Pálffy Gáza: A tizenhatodik század története. Pannonica, 2000, 90-96.o.)