Évfordulók, események

„Már csönd van, és még csönd van... Járjuk a vadonatúj, festék illatú termeket, folyosókat, ... parányi asztalok a még kisebb székecskék között. A pasztellszínű falakon szebbnél szebb faliképek, szőnyegek, az apró polcokon színes játékállatkák serege oldja igazi otthonná a hatalmas termek hangulatát. Elkészült a város legújabb büszkesége, a „piros ovi”.

Az avatóünnepségen Pifkó József tanácselnök-helyettes beszédében elhangzott dicséretei után a városi tanács nevében átadta az új óvoda kulcsát Werth Antalnénak, az óvoda vezetőjének, aki elismeréssel beszélt: Úgy érezzük, hogy összefogott értünk a város. Köszönet érte mindenkinek! A 21. számú „piros ovi” készen áll. Minden a helyén van, s a termekben az utolsó rendezgetéseket végzik az óvónők. Csönd van... De hétfőn reggel benépesülnek a termek, s a folyosót vidám gyermekkacaj hangja veri fel. Az a hang, amelynek hallatán mindenkiben egyszerű mondatban sűrűsödik a melegség. „Érdemes volt.”

forrás: Dunaújvárosi Hírlap, 1977.11.11., 2.o.

„A 26-os Állami Építőipari Vállalat nagyon szimpatikus kezdeményezése, hogy tűzpiros óvodát épít a Dózsa II. városrész kicsinyeinek, amely ékes példája annak a törekvésnek: hogyan tehetjük széppé, hangulatossá a „kőrengeteget”. A két szárnyból álló épület érdekessége, hogy nem téglából, hanem a Dunai Vasműből szállított könnyűacélszerkezetekből és épületelemgyári panelekből készült. … A „piros” – bent is piros. Pirosak az asztalok, a székek, néhány ajtó, a falakon látható díszítő elemek többsége is. Az összmunkát elsősorban a szépre való ráérzés, a gyermekek lényéből fakadó játékosság felismerése és szeretet jellemzi. Hosszú világos folyosó köti össze a két épületet. A berendezés mindkét szárnyban ugyanazt a harmóniát árasztja, annak ellenére, hogy szinte nincs is két egyforma díszítő elem. A faliképek, faliszőnyegek többségét azok az óvónők, dajkák készítették.

Negyvenhárom fő, legalább húsz helyről: huszonkét óvónő és huszonegy főnyi technikai személyzet – közöttük tíz dajka – alkotja a kezdő testületet. Tíz csoport, csoportonként huszonöt-harminc kisgyerek, összlétszám háromszáz... Az óvónők két műszakban dolgoznak majd, személyenként harminc kisgyermek gondja, öröme terheli őket. Ez több, mint ami optimális lenne, de az óvodai helyhiány miatt szükséges, ezért az eredetileg tornateremnek szánt helyiséget foglalkoztatóteremmé alakították át. Újdonság, hogy létrehívták a szakmában mindeddig ismeretlen „Mini” csoportot, amelyben azok a gyermekek kapnak helyet, akik szeptember után töltötték, vagy töltik be a harmadik életévüket.

Elkészítették az óvoda zászlaját, amelyen már két szalag is díszeleg. Az egyiken az első dolgozók neve, a másikon azoké, akik segítették, segíteni fogják ezt az óvodát. Mert nagyon sokan segítették: 26-os Állami Építőipari Vállalat és az Országos Szakipari Vállalat, a vasmű MEAF-dolgozói, a Vörös Október Férfiruhagyár szocialista brigádjai elkészítették a takarókat, a függönyöket és a fektetőket. A nyomdából rajzfüzetek, írótömbök érkeztek. A Margaréta szövetkezet és még számos más vállalat, intézmény, óvoda dolgozói segítettek. Sok csomag érkezett az ország más tájairól is, így például az épületben látható kerámiák az esztergomi Cserépkályhagyárból érkeztek...”

forrás: Dunaújvárosi Hírlap, 1977.09.06., 1.o. és 1977.11.11., 2. és 3.o.

A 21. számú óvoda 1998 szeptemberétől Margaréta Óvoda néven folytatta a munkát és még ez év elején az óvoda egyik részébe költözött a Nevelési Tanácsadó Intézet. 1998 szeptembere óta az óvoda felvállalta a részképesség – magatartás- és beilleszkedési – zavarokkal küzdő gyermekek együtt nevelését azonos korcsoportú társaikkal, alacsonyabb létszámmal integrált csoportban. Helyi Nevelési Programjuk a mozgást és játékosságot helyezi előtérbe, a gyermek személyiségfejlesztéséhez. 2014 októberében megkezdték az óvoda hőszigeteléssel egybekötött nagyszabású felújítását, amellyel új színt is kapott, már nem piros...