Évfordulók, események

A magyar üvegművész 1929-től foglalkozott üvegtervezéssel, németországi tanulmányai meghatározó fontosságúak voltak művészetére. 1932-1939 között Párizsban élt, a párizsi „Őszi Szalon” tagja és állandó kiállítója, 1938-ban Párizs város meghívott kiállító művésze volt. 1933-ban alapította meg párizsi stúdióját, amely a La Girouette (Szélkakas) nevet viselte, és ebben az évben volt első önálló kiállítása is Párizsban.

„A Bauhaus funkcionalista elveinek és a nemzetközi art déco egyes tendenciáinak ötvözésével egyéni stílust alakított ki, melynek jellemzői a színtelen, átlátszó, illetve foncsorozott síküveg alkalmazása, és a csiszolás által megbontott, matt és fényes felületek kontrasztjára épülő, mozgalmas felületkezelés. A stilizált ábrázolások lineárisak, kontúrjuk a mélycsiszolás következtében erőteljes. Tárgyai - többségükben enteriőr darabok - használati és díszüvegek, bútorok jól mutatják művészetének alapvető jellemzőit, a pontos részletkidolgozást eszközként használó, de abban el nem vesző monumentalitást, ill. a stílusegységben, enteriőrben gondolkodást.

A húszas-harmincas években művészi dekorjaihoz az elsők között alkalmazta a homokfúvás technikáját. 1949-ben kidolgozta egy üvegtervező és tanárképző szak koncepcióját az Iparművészeti Főiskolán, 1952-ben a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban létrehozta az üveg tanszakot. A 60-as évek elejétől egyszerű, hutakész, fúvott, színes használati és díszüvegeket is tervezett.”

A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, 1952-től a MAOE, 1993-tól a MKISZ tagja, és a Széchenyi Irodalmi Akadémia, valamint a Művészeti Akadémia rendes tagja volt. 1943-ban Kultuszminiszteri Elismerő Oklevelet kapott és a Magyar Iparművészek Országos Egyesületének szakmai ezüstérmét is elnyerte. 1957-ben Munkácsy-díjjal, 1991-ben a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Ékesített Csillagrendjével, 2000-ben pedig (posztumusz) Magyar Örökségi díjjal ismerték el munkásságát.

(forrás: Kortárs magyar művészeti lexikon I. köt., Enciklopédia K., 1999, 194-195.o.)