Szondi Lipót 1944-től Svájcban élő orvos, pszichiáter, a
sorsanalízis, a Szondi-féle
ösztöndiagnosztikai teszt megalkotója. Egész
további életútját meghatározó pályakezdő éveit
az Apponyi Poliklinikán
és a Gyógypedagógiai Pszichológiai Laboratóriumban Ranschburg Pál mellett töltötte. 1927-ben Ranschurg Pál és Tóth Zoltán javaslatára a
Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán akkor létesített
Gyógypedagógiai
Kórtani és Gyógytani Laboratórium vezetésére kapott megbízatást. 1940. december 31-i hatállyal indoklás nélkül, de köztudottan a zsidótörvények
következményeként felmentették állásából. Ezután 1944 júliusában
Bergen-Belsenbe történt deportálásáig a ciszterci rend védelme alatt is
folytatta munkáját, írt és tanfolyamokat tartott.
1944 decemberében
családjával együtt
Svájcban kapott menedékjogot. Negyedszázados magyarországi
munkásságának idején alkotta meg világhírű tesztjét. Ranschburg
asszisztenseként endokrinológiai, alkattani és örökléstani kutatásokban
vett részt. Már akkor folyamatosan közölte eredményeit külföldön is. A
kapott önálló kutatási lehetőségekkel élve a „Szondi-laboratórium” és népes,
kitűnő kutatócsoportja hamarosan ismertté vált. A különböző
fogyatékosokkal és elmebetegekkel végzett genetikai,
kapillármikroszkópiai, ösztönkórtani vizsgálatok, az alkat-, iker- és
családfakutatások vezettek el a teszt megalkotásához és az ún.
„multidimenzionális konstitúcióanalízis” elméletének kidolgozásához. A
30-as években Szondi és munkatársai itthon és külföldön egyaránt érdeklődést
keltettek közleményeikkel. Szondi ebben az időszakban a magyar gyógypedagógiaelméletének alakításához is hozzájárult. Ma is érdeklődésre
tarthatnak számot a neurotikus, kriminális vagy más okból nehezen
nevelhető gyermekek és
fiatalok eseteiben a nevelő, Szondi szavaival: a
„lelki-karó” megválasztásával kapcsolatos megállapításai. Azt
tapasztalta, hogy „A nevelés eredménye várakozáson felül jó volt, ha a
nevelő és a nevelt kísérletileg megállapított ösztönalkata
(ösztöncsoportja) egymásnak ’megfelelt’.” Tudósi pályája és nemzetközi
elismertsége 40 éven át tartó svájci munkássága idején teljesedett ki.
Zürichben telepedett le véglegesen, ott alakult ki körülötte a szintén
népes és kitűnő tagokból álló Szondi-kör, és intézményesedett a kísérleti
ösztöndiagnosztika és a
sorspszichológia mint elmélet, praxis és képzés
egyaránt. 1947-ben megalakította a Kísérleti Ösztöndiagnosztikai és
Sorsanalitikai Munkaközösséget, 1958-ban létrejött a Sorspszichológai
Nemzetközi Kutatási Központot, 1961-ben a Szondi Intézet
(Stiftung-Szondi-Institut). Szondinak zürichi alkotó évei alatt több mint 20
jelentős műve jelent meg.
