Évfordulók, események

A világ második műholdjában több rádiós, adattovábbító készüléket, egy étel-ital és egy hőmérsékletszabályozós rendszert helyeztek el a kabinban, valamint egyéb tudományos eszközöket.

Egy különálló, zárt kabinban kapott helyet Lajka kutya. Két spektrométer mérte a napsugárzást (ultraviola és x-ray sugárzás) és a kozmikus sugarakat. Az utaskabinban egy kamera is volt, amelyen keresztül Lajkát figyelték.

Miután a műhold elérte a Föld körüli keringési pályájának magasságát, az orrésznek le kellett volna válnia, azonban az A blokk nem különült el úgy, ahogy azt tervezték.. Ez komoly hibákat okozott a hőmérsékletszabályozó-rendszer működésében: a kabin levegőjének hőmérséklete így elérte a 40 Celsius-fokot. Úgy gondolják, hogy Lajka talán egy vagy két napot élhetett meg a tervezett 10 helyett (az oxigén-ellátást így tervezték meg; ekkor még a műhold nem volt képes a visszatérésre).

A Szputnyik 2 végül 162 napos Föld körüli keringés után 1958. április 14-én lépett ismét a Föld légkörébe, ahol elégett. A küldetés egyik legnagyobb célja az volt, hogy megtudják, hogyan viselkedik egy élő organizmus a világűrben, hogy viseli a szervezet a kilövés és a keringési pályára állás megterhelését.

Utasnak egy kutyát, Lajkát (eredeti orosz nevén Kudryavka) választották egy sintértelepről. Az alig 6 kg-os terrier keverék jószágot a kilövés előtt felkészítették: többek között a szűk kabinhoz alkalmazkodást kellett elérniük.

Bár az állat – egyes hírek szerint 7 órával a Föld körüli pályára állás után – elpusztult, a tudósoknak sikerült feltételezéseiket bizonyítaniuk: az élő szervezet el tudja viselni az űrutazás során jelentkező megterheléseket.