Samanta Schweblin: A madárevő

Samanta Schweblin fiatal, kortárs argentin írónő legelső magyarul megjelent novelláskötetének borítója és címe is egyaránt figyelemfelkeltő. Kíváncsian gondolkodunk el a címen, aztán a borítón messziről bájosnak tűnő kislány közelében már sejtjük, hogy miért is üres a kalitka…. és már túl is vagyunk az első borzongáson, amit tizenöt, egymástól független „sűrített borzongás”, rémtörténet követ. Látszólag mindegyik novella átlagos, szokásos történet, az általunk is ismert örömteli vagy szomorú élethelyzetekből indul ki, amelyekben ismerősen érezhetjük magunkat. - Egy nyaralás, egy este a kocsmában, éhesen beülni egy vendéglőbe, a cirkuszban, a körhintán, beszélgetés az iskola előtt miközben gyermekeinket várjuk, terhesség és születés, szerelem első látásra, megcsalás, egy csók, egy családi kerti parti, várakozás a télapóra, elveszett gyermekek, egy betegség. - Aztán olvasás közben, mire hamarosan rájövünk, hogy ezek csak hétköznapinak tűnő történetek, addigra már észrevétlenül elvarázsol és „beszippant” minket a saját világába. Teljesen belefeledkezünk a sejtelmes, rejtélyes, olykor misztikus elbeszélésekbe, amikor megzavar egy különös lény vagy valami furcsa, szokatlan történés és a feszültség egyre fokozódik. A sokkoló fordulat(ok) váratlanul felborítja a valóságot és sok megválaszolatlan kérdéssel a fejünkben értetlenül állunk: „most mi van, mi volt ez?” A megdöbbenéstől, olykor észre sem vesszük, hogy vége van. Azaz a legtöbb történetnek nincs vége, nincs befejezés, nincs megoldás. Ránk bízza, csak tőlünk függ, hogy van-e merszünk továbbgondolni, kitalálni a befejezést, amely talán legmerészebb rémálmainkban sem jönne elő. A titokzatos, szélsőséges történetek, olykor agresszív, brutális, gusztustalan, néha pedig humoros helyzetek is kialakulnak, és időről-időre megijedünk, mint egy pszichotriller film közben. Meséi mégsem félelmetesek, inkább ijesztőek, képtelenségek, de leginkább mindegyik meghökkentő. De mese vagy valóság? - talán a címadó novella elolvasásakor borzongunk bele először a felismerésbe: és ha mégis igaz, ha mégis megtörtén(he)t.

(az ajánlást készítette: Oláh Bernadett)