ÚJRAOLVASÓ. Idahegyi pásztorok (verses dráma)

125 éve született Áprily Lajos. „Az ember dallamát őrizte meg nekünk” (Németh László)

 

Áprily első drámáját, -az Idahegyi pásztorokat- Kolozsváron írta 1929-ben, amely Bánffy Miklós illusztrációival még ebben az évben, az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában meg is jelent.

„Az Idahegyi pásztorok inkább olvasásra szánt dráma, mint igazi színpadi mű. Tiszta, havasi levegőjéből olyan világ sugárzása árad felénk, amelyben súlya van minden szónak, minden cselekedetnek, és az ember áhítattal teljes odaadással fordul az élet minden szépsége felé. Áprily nyelve itt szinte tobzódik a természet színeiben, hangjaiban; valami olyan ősi világot bonti ki előttünk, amely fölött a titokzatosság fátyla lebeg. Ez teszi különösen vonzóvá, és így részleteiben szinte elfeledteti az eszmei, művészi következetlenségeket vagy hiányokat...”

(Vita Zsigmond: Áprily Lajos : Az ember és a költő. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest, 1972. 227 p.)


„Mozdult a síkság távol és közel...

nyájjal, szekérrel, nyugtalan seregben

faluk tolongtak a havasra fel.

Átokszavakra jajszavak feleltek,

állat-panaszra rémült emberé.

Távol hegyélen farkasok füleltek

prédás szimattal a mezők felé.

Nagyot lobbant a virradat homálya,

tüzet fogott a szürke szemhatár:

mint egy titánok-rakta szörnyű máglya,

tornyos lángokkal égett Trója-vár!”

(részlet)