ÚJRAOLVASÓ: Páskándi Géza: Piros madár (vers, 1956)

80 éve született Páskándi Géza, erdélyi magyar író
„Édesanyám, édesanyám, te rázz fel legalább –

szabadítsd ki, szabadítsd meg, szabadítsd, szabadítsd

hitem piros madarát!”

Páskándi Géza: Piros madár : Versek (pim.hu)

A Piros madár Páskándi első verseskötete, amely 1957-ben jelent meg, majd nem sokkal később be is tiltották, ugyanis Páskándit ekkor tartóztatták le 1956-os magatartását kifogásoló vádakkal.

(Láng Gusztáv: A töredék-líra elmélete és gyakorlata. Kortárs Online, 2012. február)

„Ha a kiadványhoz fűződő háttértörténetet félretesszük, a Piros Madár akkor is figyelemre méltó alkotása Páskándinak, ma is élvezhető olvasmány, annak ellenére, hogy nem hiányzik belőle a költő akkori tiszta hite, miszerint egy távlatosabb, jövősebb, igazságosabb világ küszöbén áll. Ugyanis az ilyen felhangú versei egyáltalán nem demagógok, bennük a szellem és a hiteles művész meggyőző ereje munkál, s mindenek előtt olyan vívódó, az emberiség újjászületésének és boldogulásának kételyeit, ellentmondásait és szenvedéseit bemutató poémában tetőzik, mint a címadó vers.”

(Cseke Gábor: Egy igazi ritkaság)

Páskándi Géza: Piros madár (részlet)

„Rúgtam szívében, annyira nőttem: már jeleket adtam.

Első beszélgetésünk, istenem, mintha itt volna agyamban!

Édesanyám, édesanyám, érdemes lesz megszületnem,

Napot látnom, Rosszat látnom emberekben?

Édesanyám, édesanyám, érdemes lesz, hogy lássanak?

Nem jobb méhed gyümölcsének?

Élni hagyni fognak-e majd? Nem ölnek meg? Nem kínoznak?

Szeretni fog a szeretőm? Lesz kenyerem? Hát bort – hoznak?”