ÚJRAOLVASÓ: Krúdy Gyula: A vörös postakocsi

 „- Mennyi szerelmet, boldogságot, bánatot, örömet húznak e lovacskák nyaranta – vélekedett Rezeda úr –, midőn a szerető párokat a budai hegyek közé viszik a kocsik! Júniusban a fűben heverészni vasárnap délután, a verkli hangja messziről hallatszik, s először hazudni egy kisleánynak sírig tartó hűséget, akit a szigorú szülői házból csalt el az ember a kirándulásra! A Zöld vadásznál sört inni és mindenféle virágokat hazavinni! Aki nem próbálta, nem is tudja, hogy mi az: élni!”

(részlet a műből)

„A vörös postakocsi Alvinczi Eduárd hatalmas hintaja, amelyben Magyarország egyik legrégibb családfájú arisztokratája robog végig a századvég Pest-Budáján...Főhőse Rezeda Kázmér, a fiatal hírlapíró, s két fiatal vidéki színésznő pártfogója, akik szerencséjüket keresik a gyönyörű-zavaros Pest-Budán. Az epikus cselekmény az ő történetüket követi, s az ő révükön lép a regény színterére Urbanovicsné, a gazdag horvát földbirtokosnő, aki fel-felkocsikázik a fővárosba, hogy learassa magának azokat az életörömöket, amelyeket özvegysége, pénze és temperamentuma, tehát szabadsága kínál neki. Az epikai kapocs Horváth Klára színésznő ábrándja. Az ő vágyait követik, hogy számára utolérjék a titokzatos mágnást.”

(Bodnár György: jövő múltidőben. Rezeda Kázmér szabadsága. Krúdy Gyula: A vörös postakocsi. Új Írás. 1990/5. 77-78.)

„A vörös postakocsi nemcsak a tegnapnak, a pestbudai bizarrságnak s at emlékezésnek szimbóluma, de a Krúdy-regény – ha ugyan regény – nagy társadalomtalanságáé. Azokról és úgy, akikről és ahogy Krúdy ír, csak az írhat, akinek társadalmi rangja tisztázhatatlan s állandóan a napidíjas és az Úristen között libegő...A vékonyka történet (két vidéki színésznő pesti kalandozása) a részletek bámulatos gazdagságával mutatja be a századforduló Budapestjét, a millennium fényeinek árnyékát, az éjszakai életet, a szerencsejátékosokat, nyilvánosházakat.”

(Szabó Ede: Szabó Ede: Krúdy Gyula alkotásai és vallomásai tükrében. Szépirodalmi Könyvkiadó. Bp., 1970. 96-142.o.)