ÚJRAOLVASÓ: Petri György: Valahol megvan

„A Valahol megvan ciklus verseiben a versek többnyire homályos problémákat, halványuló emlékeket, talányokat próbálnak befogni, s eközben határolják körül a tudhatót és ezáltal a nemtudhatót is...A Valahol megvan ciklus verseinek, akár a természetről, akár a halálról, akár a politikáról, akár a szerelemről szólnak, van egy közös sajátosságuk: távolságtartás egyesül bennük mély belső megértéssel és érzelmi elsajátítással. Mindennek összefoglalására aligha kínálkozik jobb szó, mint a bölcsesség. Igen, e versek költői személyisége bölcs, bölcsessége azonban nem lebeg az életet meghaladva az élet fölött, nem elméleti fölény, hanem mély és mélyen feldolgozott élettapasztalatból fakadó okosság, higgadtság, rugalmasság.”

(Fodor Géza: Petri György költészete. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 183-190. p.)

Valahol megvan Vissza abba az őszbe. Melyik őszbe? Hiába kérdezed. Nem tudom, de vissza kell menni az egyik őszbe,

talán a dombra fel kanyarodó utat kell megtalálni, a tó fölé emelt vörösbazalt kiugrót--- A hatvannégyes őszt? Nem, ez korábban volt, fordulva tűnt el a tó a fenyő mögött, míg te leballagtál a kőlépcsőkön, az idényutáni hajnalokon.

(Ezután lett a kis „ház a hóban”. A kályhában megomló szén vörös csendje.)