ÚJRAOLVASÓ: Bacsó Péter: A tanú (filmszatíra, 1969.)

„A film Pelikán József gátőr viszontagságait mutatja be, aki a szerencsétlen véletlenek folytán a rendszer áldozata lesz. Ő csak a munkáját akarja végezni, és valahogy eltartani 8 fős, feleség nélkül maradt családját ebben a szűkös világban. Elkövet egy rendszerellenes tettet és mikor azt hinné az ember, hogy megússza az ellenőrzést és a következményeket, megjelenik Dániel Zoltán elvtárs, Pelikán egykori barátja, aki a jótett fejében véletlenül leleplezi a gátőr feketevágását. Innen kezdődik a hercehurca. Börtönbe be, börtönből ki. Közben megismerhetjük Gulyás Elemért, aki még '44-ben kiverte Pelikán fogait, az akkori rendszer szolgájaként. Megjelenik Virág elvtárs is, aki megpróbálja lenyűgözni Pelikánt, a szabadulása után, azzal a maszlaggal, hogy a nemzetközi helyzet egyre fokozódik, értve ezalatt a kommunizmus és kapitalizmus harcát. Továbbá azt is letétbe helyezi, hogy egyszer kérni fognak majd tőle valamit...”

(forrás: Tamás Attila: A tanú : filmkritika)

„Humorban oldja föl a kor vérfagyasztó mozzanatait, karikatúrát rajzol olyan figuráról, aki ennél sokkal veszélyesebb lehetett a valóságban, hiszen jószerivel korlátlan hatalom birtokosa volt. El-elsodorják Bacsót a gagek, az ötletek s főként a verbális humor áramlatai. Az egyébként telitalálatként ható Virág elvtárs szájába ad efféle bemondásokat: „a nemzetközi helyzet fokozódik”, „az élet nem egy habostorta”, „az a gyanús, ami nem gyanús” – és ezek egyikét-másikát unos-untalan ismételgeti. Bacsó arányérzéke bizonytalan itt, és a film fogadtatásának zavarai, ellentmondásos mozzanatai valószínűleg részben ebből fakadnak. „

(Magyar filmkalauz : negyven év száz magyar nagyjátékfilmje. Magyar Filmintézet. Magvető Kiadó, Bp., 1985. 324.o.)

A film folytatását, a Megint tanút 1994-ben mutatták be.