„Borzasztó
tehetetlennek éreztem magam, hogy láttam, semmilyen tervet nem
tartok be, mintha nem volnék ura önmagamnak.”
„Egyáltalán
miért próbálja ki valaki az anyagot? Miért használja addig, amíg
végül függővé válik? Azért lesz valakiből anyagos, mert nincs
más, ami igazán érdekelné. A szer győz ellenfél híján. Én
kíváncsiságból próbáltam ki. Később is lőttem, amikor
hozzájutottam. Végül rákaptam. A legtöbb narkós, akivel erről
beszéltem, hasonlóan számol be a dologról. Elkezdték nyomni az
anyagot, maguk sem tudták, miért. Csinálták, amíg rá nem
szoktak. Annak, aki még sohasem volt a szer rabja, fogalma sem lehet
arról, mit jelent a narkóhiány egy narkósnak. Ez nem elhatározás
kérdése. Egy reggel betegen ébredsz, és tudod, hogy rászoktál.”
(részlet a regényből)
„A
40-es évek Amerikáját, alvilágát járja a függőségből
megszabadulni nem képes elbeszélő. New York, a déli New Orleans,
majd Mexikóváros a színhely, kiszolgáltatottság a neppereknek,
majd az "anyaggal" való üzletelés, börtöncellák,
elvonóintézetek, elhatározások és újrakezdések már-már
monotonnak tűnő hullámvasútjai. Az injekcióban beadott, "belőtt"
morfin a fő narkós szer – a magyar olvasó Csáth Géza
Naplójából kaphatott erről ugyancsak autentikus vallomást –,
de a forgalomban volt egyéb szerek – hasis, kokain, marihuana,
bezendrin, pejote stb. – is szerepelnek a gyötrően tárgyilagos
históriában. Ismételt, pontos leírást kapunk a
hatásmechanizmusról, a morfiuméhségről ("az idegrendszer, a
hús, a zsigerek és a sejtek szenvedéseiről"), a receptekért
folytatott megalázó hajszáról, a személyiség kihűlésének, a
világtól való eltávolodásának pszichikai folyamatairól.”
(A
Könyvtári Intézet könyvismertetője)
„Burroughs
elbeszélése az életnek olyan oldalát mutatja be a regényében
szereplők antropológiai pontosságú ábrázolásán keresztül,
melyet, szerencsére, sokunk sosem fog megtapasztalni.
De tudnunk
kell erről a világról is, hogy felelősen tudjunk gondolkodni a
drogokról és a társadalomra gyakorolt hatásukról.”