ÚJRAOLVASÓ: Rákosy Gergely: Tigrisugrás (regény, 1970.)

„A hangja gyöngéd, sőt, majdhogynem bocsánatkérő. Azt is tudom, hogy igazat mond. És mégis: összekuporodtam a kisszékemen, és feltört belőlem a zokogás. Nem akarok sírni, de hiába, s tán jobb is, anyámra úgysem tudnék ránézni. A legszebb, legfényesebb kis felhő-álmom, hogy igazi tengeren hajózhassak egyszer. Tudom ugyan, hogy úgy van minden, ahogy apám elmesélte, de magamban nyugtázni szeretném. Nyugtáznom kell.”

(részlet a regényből)

„Mondhatni: érzelmes regény. De gondolati regény is. A „miért élünk, hogyan éljünk?” – kérdésekre keres választ. Olyan könyv, amit egy szuszra lehet végigolvasni, ha megragadja az embert. Egy nő élete; ez a regény tartalma. Magdi, a hősnő, első személyben zúdítja ránk mindazt, amit megélt. Szertelenül, kapkodva beszél (mert el is feledkezünk róla, hogy olvasunk, és nem egy velünk szemközt ülő asszonyt hallgatunk), indulat sistereg minden szavában. Elfogult és kíméletlenül őszinte. Önmagáról, a családjáról, a környzetéről, a világról mond el furcsa és leleplező igazságokat. Filozofál és közhelyeket süt el, ítélkezik és önmagát ítéli el....Ez a lendületes kisregény életigenlő, hitelesen optimista könyv. Azért szép, mert igaz. Nem eleve elhatározottan akar derűs képet festeni a mi világunkról. Csak élni engedi embereit, a társadalom törvényszerűségei szerint.”

(forrás: Gáll István: Hullámlovas. Kozmosz. Bp.,

A regényből 1974-ben készített tévéfilmet Várkonyi Gábor. >>