Sztaskó Anna: Fura falu

Fura falu

 

Feltűnik a messzeségben,

egy nyikorgó szekér.

Két igás ló húzza bőszen,

az egyik telivér.

 

Elkezdik a falusiak,

kérdezgetni egymást.

Ki lehet ez? Honnan jöhet?

S egy bácsit aki pletykás.

 

Elképzelik milyen gonosz,

valami rettentő.

Arca fanyar mint a citrom,

meneküljünk ettől.

 

De mire már futni lehet,

megállott a szekér.

Ki is szállt egy úr belőle,

s megfagyott a beszéd.

 

A lovak már lepihentek,

szuszog mind a kettő.

Gömbölyíti hasukat víz,

mit adott a teknő.

 

Elérkezett a sötétség,

a népnek nyakára.

Az idegen tüzet csiholt,

nem volt gyufa nála.

 

Látta a sok éhes gyermek,

ragyogó szemeit,

S ami étel volt ő nála.

oda adta nekik.

 

Figyelte őt a bárgyú nép,

hitetlenül álltak.

Pletykás bácsi fel kiáltott.

Pendüljön a hárfa!

 

Össze ült az idegennel,

mind aki ott lakott.

Kártyáztak jót beszélgettek,

míg a palack fogyott.

 

Ráébredt a sok-sok ember,

félni tőle minek.

Befogadták kvártéjt adtak,

a hamis ítéletek.

 

Sztaskó Anna, 28 éves