Takács Tamás

Merre ment, hova tűnt?
Rég elment, s tova tűnt?
Itt hagyta lángoló szerelmét,
Hagyta elégni a lángoló gyufát.
De nem hiába élt át sok estét,
Hisz családja várta érkeztét.

Merre ment, hova tűnt?
Rég elment, s tova tűnt?
Télire hízó medve bennfentes,
Pocakját sok zsír gömbölyíti.
De jámbor volt a rettenetes,
Mert apa volt, kinek fia dicsőíti.

Merre ment, hova tűnt?
Rég elment, s tova tűnt?
Élete szekere hamar megcsömörlött,
A jóstól a legrosszabb kártyát húzta ki.
Vérét az idő szúnyog szívta és eljött,
Eljött az, melyet nem lehet fékezni.

Arra ment, s tova tűnt!
Felment, s angyallá vált.
Itt lent palackja tele volt sörrel,
Míg a garázsban javította a biciklit.
Mulatságos zenét az emlékeivel,
Sírba vitte, s nem maradt más itt.

Arra ment, s tova tűnt!
Felment, s angyallá vált.
Mint egy citromba harapott társaság,
Siratták temetésén hárfa zene közt.
Az nap a nyári temetőben az uraság,
Föld alá került a többi halott közt.

Arra ment, s tova tűnt!
Felment, s angyallá vált.
Egyszer, ha idősként engem megkérdeznek,
Miképp, hogy „Bácsi önnek is volt apja?”
tekintetem nevet, de egyben sír, fellebbezek,
Hisz ő nem csak egy apa volt számomra.