Sergő Erzsébet, dr. muzeológus, néprajzkutató

"Sergő Erzsébet 1951-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Rövid győri, majd sárospataki szolgálatát követően 1954-ben helyezték az akkori Sztálinávárosi Állami Múzeumba. A stafétabotot elődjétől átvéve, az ő tevékenységének is a régi Pentele volt meghatározó színtere. Költelességének érezte, hogy kiterjessze gyűjtőmunkáját a tárgyi és szellemi néprajz lehető legtöbb rétegére;erről tanúskodik az általa gazdagított néprajzi gyűjtemény, valamint a múzeumunk adattárában - egyszersmind a Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattárában is - fellelhetőszámos dokumentum. A témakörökből itt most csak szemelgetésre telik: gazdálkodás, lakodalmi szokások, táplálkozási szokások, karácsony, népi gyógyászat, népi bútorok, cserépedények, viselet, pásztorkodás, kendermunka. Gyűjtési nagyobb részét közzé is tette, többnyire megyei múzeumi évkönyvünkben, az Alba Regiában, de jelentek meg publikációi - többek között - az Ethnographiában és az Orvostörténeti Közleményekben is. A dőri fazekasságról szóló dokumentumfilm, amelynek etnográfus szerzője volt, nemzetközi elismerést aratott.
Gyűjtőtevékenységének nem elhanyagolható hozadéka, hogy kedves adatközlői - akik még élnek - mindmáig hűek múzeumunkhoz; Sergő Erzsi sallangok nélküli kapcsolatteremtő képességének mindnyájan "haszonélvezői" vagyunk.
1954-től valamennyi állandó tárlat néprajzi részét ő rendezte, beleértve az 1976-ban megnyílt, ma is álló állandó kiállításunk pentelei lakószobáját, utóbbit már "vendégrendezőként".
1967-től Budapesten dolgozott, előbb a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, majd az Orvostörténeti Múzeum munkatársa lett. Kapcsolata - mint láttuk - ezalatt sem szakadt meg régi múzeumával, így aztán nyugdíjazásakor, 1984-ben mondhatni hazajött, félidős néprajzosnak "szegődve". A gyűjteményrevízióra korlátozódó munkáját messze túlteljesítve, fiatalokat megszégyenítő dinamizmussal szervezett jobbnál jobb kiállításokat, s tartott ismeretterjesztő előadásokat, tanfolyamokat. Örömmel vállalta Schlitterné Nyuli Anna pentelei önéletírás-köteteinek szakmai szerkesztését, szöveggondozását.
Ifjúkori álma volt a pentelei tájház létrehozása. Megvalósításáért még akkor is megmozgatott minden követ, amikor aktivitásást korlátozó gyógyíthatatlan betegsége egyre inkább maga alá gyűrte. A tanulmánykötet, amelynek összeállítását - a tájházért - nagybetegen is elvállalta, már csak segítséggel készülhetett el. Reméljük, nem hiába...
Mukásságát Dunaújváros Önkormányzata a Pro Cultura Intercisae díjjal ismerte el 1999-ban."

forrás: Dr. Sergő Erzsébet (1928-2000), In.: Dunaújvárosi Hírlap, 2000.05.12., p. 10.

Díjak, kitüntetések: